nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#3896
OK, csak ezzel az a fő probléma, hogy a férfi utálja látni, hogy szenved a kedvese. Ilyenkor majdnem minden férfi rájön arra, hogy van lelkiismerete, és érző lélek. Na most, ha megpróbál közelíteni a szeretett nőhöz, aki épp szenved, és megpróbálna segíteni neki, de (rosszabb esetben durva) elutasítás a jutalma ezért, akkor hogy kéne éreznie magát a férfinak? Úgy, mintha minden hepi lenne, és szépen üljön a seggén, amíg a nagyságos asszony kidühöngi magát?
Szóval az én szemszögemből olyan az egész: baja van...segítenem kell, mert ha neki rossz, az nekem is rossz. Odamegyek, elkezdek beszélni hozzá, felfortyan, lecsesz, elküld... Hm, én csak segíteni akartam, mert természetemnél fogva a problémák megoldására koncentrálok, de az volt a hála, hogy rajtam vezeti le a napi feszkót. Én így élem meg. Persze azért közel a 30-hoz lassan kezdem nagyjából elfogadni ezeket a dolgokat...mert ha ez minden nőre kivétel nélkül jellemző, nos akkor amennyiben nem ilyen, az esetben nem is igazi nővel van dolgom!!!
Másik ilyen a mindig-soha, bár ezt még mindig nem tudom tolerálni.
Egy időben komolyan gondolkoztam azon, hogy az ilyen idegesítő dolgokat ugyanúgy "kipróbálom" én is, azt megvizsgálandó, hogy ha ő terrorizál engem ezekkel, akkor mit szól hozzá, ha én is bevetem. Vagy hasonló aljasságokat...aztán nem bírtam megtenni. Ehhez sajnos nem vagyok elég rosszfiú.