nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#3170
Engem néha az lep meg, hogy van olyan lány, aki tetszik nekem, és nincsen barátja. Először sosem értem, hogy miért. Aztán amikor kiderül h miért, akkor azt mondom, hogy "Aha".
Én a legfontosabb dolgoknak a szeretetet, a megértést, a gondviselést tartom, ezek nélkül nincsen őszinteség, illetve szerelem, vagy éppen barátság.
Nem kevés "barátomnál" figyeltem már meg azt az, hogy csak azért törődik velem, azért hív el ide-oda, azért érdeklődik felőlem, mert azt látta, hogy ezt "így kell csinálni". Igazából nem érdekli, hogy mi van velem, nem érdekli, hogy én mit gondolok, mit érzek, azért keres meg, mert így letudhatja a kötelező "barátokkal megyek ide-oda" dolgot.
A leggusztustalanabb dolog az, hogy az ilyen emberek képesek elhitetni veled, hogy a barátaid. Nehéz átlátni rajtuk.
Van, akinek ez elég. Őket csak sajnálni tudom. Nekem nem. Éppen ezért gyűlölöm a "Hogy vagy?", "Mi van veled?", "Mi a helyzet?" jellegű kérdéseket, mert ezekből már le lehet mérni, hogy mennyit számítasz valakinek.
Ha egyszer megkeres téged valaki, akinek tényleg fontos vagy, nem fog olyat kérdezni, hogy "Mi a helyzet?".
A barátok mindig valamiféle konflikthelyzetben mérettetnek meg.
Nahh, a lényeg az, hogy én ismerek ilyen lányt. Szép lány, helyes az arca, jó az alakja, kedvesnek, aranyosnak látszik. Valamikor talán éreztem is valamit iránta. Úgy éreztem, ő is érez irántam valamiféle barátsággal vegyes nemtommit...intimebb vonzalmat...aztán idővel rájöttem, hogy ő nem akar, és valószínűleg soha nem is akart tőlem semmit...sem a barátom nem akart lenni, sem mást nem akart tőlem...és nem értettem, hogy akkor miért talál meg MSN-en, miért mondja, hogy fussunk össze valamikor (persze később általában kiderült, hogy a lefixált időpontban mégsem fog ráérni, persze, lol)...igazából...sosem tudtam vele beszélgetni sem, mert nyomta az ahákat, perszéket, hűűű-ket, az "az durvákat", és közben nem is nagyon nézett rám. Állandóan telefonálgatott miközben beszélgetni próbáltam vele, és ez engem kurvára idegesített. Néha már ott tartottam, hogy kifakadok, és otthagyom őt egyedül, mert idegesített és fájt, hogy hülyére vesz.
Éppen azért, mert ismertem egy másik arcát is, ami-bár szintén nem volt valódi- szimpátiát, intim vonzalmat ébresztett bennem.
Szóval a durva az, hogy azért találkoztam vele többször, mert néha viszont képes volt egy időre elhitetni velem, hogy nem azért van itt, mert "Mi a helyzet", hanem miattam...
Én azt gondolom, hogy az ilyen emberek csak konflikthelyzetben mutatják meg az igazi arcukat, amely általában olyan förtelmes, hogy az ember a felismerés után úgy érzi magát, mintha megerőszakolták volna...
Nekem nem kellenek ilyen "barátok"...az ilyen embereket hívom "fals figuráknak"...