nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#21304
:) Gondolom hogy furcsa volt ezeket visszaolvasni, főleg úgy, hogy nem emlékeztél rájuk.
Bár én is hasonlóképpen működnék.
Sajnos én egy élő, lélegző naptár vagyok. Azért nem örülök ennek, mert sok olyan dologra is emlékszem, amit jobb lenne elfelejteni.
Nagyon-nagyon sok régi, fontos eseményre napra, akár órára pontosan emlékszem.
1992-ig, tehát kb. 10 éves koromig bezárólag.
Amit leírtál, az velem nagyon ritkán fordul elő.
Mármint az, hogy nem emlékszem egy irományomra, ha újraolvasom hosszú idő elteltével.
Megesett velem is nemrég, hogy itt is visszakerestem 2000 végén, 2001 elején írt hozzászólásaimat. 2000-ben még ugye nem is volt kötelező regisztrálni az oldalra a kommenteléshez, én sem voltam beregelve 2001 májusáig.
Kicsit nyilván nekem is furcsa volt ezeket ilyen hosszú idő távlatából újraolvasni, de emlékeztem rájuk.
Voltak nekem is naplószerű irományaim '96-tól '99-ig.
Kettő is. De végül feladtam a dolgot.
Ma azokat az álmokat szoktam angolul címszavakban lejegyezni egy szöveges dokumentumba, amelyekre emlékezni akarok. Azért angolul, mert az angol szóösszetételek, szókapcsolatok sokkal átláthatóbbak számomra, és amilyen egyszerűek, olyan tisztán és egyértelműen jelennek meg a fogalmi megértés szintjén az elmémben, ha elolvasom őket.
Pl. ez: young girl looking like and having the aura of my first gf getting a tattoo, I'm getting a tattoo too, we cozy up to each other, foreheads pushed against each others multiple times
her tattoo is done, mine needs to be filled cause its 10 years old, ragged
Ezek alapján nagyjából képes vagyok rekonstruálni fejben az álmokat.
Amúgy én is sokat mulatok azon, hogy miket hordtam össze néha különféle érzelmek hatására, hogyan változott meg a gondolkodásom az évek során. :)
És az időgép most is feldob egy sztorit: amikor 2005 áprilisában Pécsett, a Király utcában egy nagyon régi ismerősömmel iszogattam, éppen arról beszéltem neki, hogy szinte mindegy hogy milyen vagyok most, úgyis egy változó korban vagyok, és valószínűleg 2 év múlva már csak nevetni fogok azon a figurán, aki most (akkor) vagyok (voltam).
Jelenleg úgy érzem, az integritásom elég stabil, úgyhogy a következő ilyen nevetésig még legalább öt évem van hátra.