22709
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
clio1616v #21308 jobbnak gondolod, magadnál
ez jó mert fogod tudni tisztelni, viszont kezdésnek rossz mert azt hiszi hülye vagy :D
újraönértékeld magad és lehet menni fog, nálam is volt ilyen -
#21307
good luck:) -
#21306
Ehhwwhh...volt már veletek olyan, hogy teljesen leblokkoltatok valakinek a társaságában? De olyan szinten, hogy nem tudtatok megszólalni?
Azt hittem velem nem történhet ilyen, és mégis :D
Konkrétan az történik, hogy az agyam kiadja a parancsot egy mozdulat végrehajtására, vagy egy szó/mondat kimondására, és ezek a cselekvések egyszerűen nem kerülnek végrehajtásra, illetve teljesen más hangerővel/hangszínnel jön ki a számon amit mondani akarok, néha teljesen érthetetlenül, artikulálatlanul + a mozdulatokból is egyfajta kényszeres kapkodás lesz. lol.
Egy nőről van szó természetesen, és valamiért teljesen leblokkol, hogy pont olyan, amilyet keresek.
Azt mondják, ez egyfajta önértékelési zavar.
Az jutott eszembe (illetve úgy érzem), hogy ő csupa olyan dolgot testesít meg, amelyek a saját életemben hiányosságként jelennek meg, és talán ez lehet az oka...
-
bcrics #21305 Mekkora kurva:D
Remélem azért jól megtöcskölted.:P
-
#21304
:) Gondolom hogy furcsa volt ezeket visszaolvasni, főleg úgy, hogy nem emlékeztél rájuk.
Bár én is hasonlóképpen működnék.
Sajnos én egy élő, lélegző naptár vagyok. Azért nem örülök ennek, mert sok olyan dologra is emlékszem, amit jobb lenne elfelejteni.
Nagyon-nagyon sok régi, fontos eseményre napra, akár órára pontosan emlékszem.
1992-ig, tehát kb. 10 éves koromig bezárólag.
Amit leírtál, az velem nagyon ritkán fordul elő.
Mármint az, hogy nem emlékszem egy irományomra, ha újraolvasom hosszú idő elteltével.
Megesett velem is nemrég, hogy itt is visszakerestem 2000 végén, 2001 elején írt hozzászólásaimat. 2000-ben még ugye nem is volt kötelező regisztrálni az oldalra a kommenteléshez, én sem voltam beregelve 2001 májusáig.
Kicsit nyilván nekem is furcsa volt ezeket ilyen hosszú idő távlatából újraolvasni, de emlékeztem rájuk.
Voltak nekem is naplószerű irományaim '96-tól '99-ig.
Kettő is. De végül feladtam a dolgot.
Ma azokat az álmokat szoktam angolul címszavakban lejegyezni egy szöveges dokumentumba, amelyekre emlékezni akarok. Azért angolul, mert az angol szóösszetételek, szókapcsolatok sokkal átláthatóbbak számomra, és amilyen egyszerűek, olyan tisztán és egyértelműen jelennek meg a fogalmi megértés szintjén az elmémben, ha elolvasom őket.
Pl. ez: young girl looking like and having the aura of my first gf getting a tattoo, I'm getting a tattoo too, we cozy up to each other, foreheads pushed against each others multiple times
her tattoo is done, mine needs to be filled cause its 10 years old, ragged
Ezek alapján nagyjából képes vagyok rekonstruálni fejben az álmokat.
Amúgy én is sokat mulatok azon, hogy miket hordtam össze néha különféle érzelmek hatására, hogyan változott meg a gondolkodásom az évek során. :)
És az időgép most is feldob egy sztorit: amikor 2005 áprilisában Pécsett, a Király utcában egy nagyon régi ismerősömmel iszogattam, éppen arról beszéltem neki, hogy szinte mindegy hogy milyen vagyok most, úgyis egy változó korban vagyok, és valószínűleg 2 év múlva már csak nevetni fogok azon a figurán, aki most (akkor) vagyok (voltam).
Jelenleg úgy érzem, az integritásom elég stabil, úgyhogy a következő ilyen nevetésig még legalább öt évem van hátra. -
pett3rson #21303 Azért van ilyen sztorizós könyv is, vagyis hallottam már róla :) na, azt tuti elolvasnám Tőled :)
nem erőszak a disznótor, tudom Én :) egy időben leírtam egy füzetbe miket gondolok, meg úgy általában az érzéseimet, 1-2 év távlatából visszaolvasva érdekes volt ezeket újra "átélni" :) meglepő módon volt olyan amire nem emlékeztem, hogy mivel kapcsolatban írtam le, pedig még dátumot is raktam hozzá. Érdekes az emberi agy, nem lehetett olyan fontos, hogy elrakjam a hosszú távú memóriabankba :)
Lényegében az itteni topikot is át lehetne olvasni, biztos meglepődnék miket hordtam itt össze :) -
#21302
Ha viszont egy csoportról lenne szó, és azt látnám, hogy 35 emberből 26 emberre igaz amiről szó van, 100-ból 70-re, 1000-ből 865-re, nyilván át kéne fogalmaznom az utolsó pár mondatomat.
Mivel az általánosság olyan fogalom, amely az egyén és a csoport dinamikákon is értelmezhető, ezért kicsit necces ez a téma. :) -
#21301
Az én magánéletemet részben meghatározó általánosságokat össze tudom szedni elég könnyen. Ezeket akár szabályként is lehetne nevezni.
De ugyanez egy csoportra vetítve már közel sem lenne ilyen egyértelmű, sőt.
Még durvább a helyzet, ha visszatérünk az egyén szintjére és azt tapasztaljuk, hogy a saját szabályaink egyszercsak ellenünk fordulnak.
Hogy az általános mégsem általános többé.
Ami az én életemben általános (egy magánéletbeli esemény, történés), az lehet, hogy mással még egyszer sem történt meg. És ez az általánosság
lehet, hogy csak egy ideig van meg. Utána megszűnik.
De ha mondjuk 100 emberből 80 ember életében szintén általánosan jellemzőek ugyanazok a dolgok, akkor a statisztika áltudománya azt mondja, hogy 1000-ből 800-ra, 10000-ből 8000-re, 1000000-ból 800000-re, vagyis az emberek 80%-ra jellemző az, amiről szó van.
És itt siklik ki az egész dolog.
Mert tegyük fel, hogy az ELSŐ 100 emberből tényleg 80 emberre igaz mindez. Az ELSŐ ezerből mondjuk 800-ra. De mi van, ha az első 10000-ből már csak hatezerre igaz (és ez a reálisabb. nem a 6000, hanem hogy felborul az arány), és mire eljutunk a következő tízes helyiértékig, teljesen felborul ez az arány?
Pont a #21261-es komment végén tértem ki én is erre a dologra, a Te egyik kommentedre (is) reagálva.
Bármelyikünk le tudja írni a saját sztoriját. Az, hogy ezekből a sztorikból mikor és milyen mértékben tud valaki profitálni, és mi az amit ebből az információhalmazból általánosságként értelmez, már az egyénen múlik.
A saját szubjektivitásunkon keresztül keressük az objektivitást, és az általánosságot.
Én mindössze annyi általánosságot tudok megállapítani, hogy a párkapcsolathoz 2 ember kell, és ÁLTALÁBAN érzelmi kötődés van e két ember között. Ha mondjuk a legutóbbi 10 párkapcsolatomból 8-ban nem lett volna érzelmi kötődés, akkor ezt a dolgot nem írtam volna le általánosságként. -
pett3rson #21300 Általában a párkapcsolatokról, Nőről, Férfiról, az egymással szemben támasztott követelmények és azok hogyan nyilvánulnak meg a valóságban...kb ennyi, erről lehetne egy csomót írni ismétlés nélkül és Nálad többnyire saját tapasztalat lenne, elég sok emberrel találkoztál már ehhez :) -
#21299
Unalmas lenne, és sok lenne benne a szóismétlés.
Hosszú ideje ugyanarról beszélek, csak picit mindig másféleképpen. :)
-
pett3rson #21298 nagyon, de nagyon nagy igazságok vannak ebben...lassan könyvet kellene írnod erről ;) viccen kívül. -
#21297
A szavak csak szavak. A haláltusája pedig pontos j.
Sokszor előkerült már a topikban, hogy lényegében mindegy, mit mondanak neked az emberek. Nem az számít. Hanem ahogyan viselkednek, a testbeszéd, a mimika. És amit tesznek.
Nemsokára, egészen pontosan idén szeptember ötödikén este lesz két éve annak, hogy megpróbáltam lezárni egy elég komoly szerelmi ügyet.
Ebben a topikban folyamatosan kommentáltam hogy éppen mi történik, egészen addig, amíg le nem zártam az egészet, még jóval ezután a 2010. szeptemberi időpont után, valamikor 2011-ben.
Aznap mindent egy lapra tettem fel, egyszerűen muszáj volt még egyszer, utoljára találkoznom a lánnyal (aki nem tudott velem illetve saját magával konfrontálni amikor otthagyott, magyarul úgy lépett le, hogy szeretett, és neki is rettenetesen fájt ez a döntés, mint kiderült). Akkor már 3 hónapja nem láttuk egymást.
Sikerült is, bár át kellett lépnem néhány határt, hogy összejöjjön a találkozó. Másfél órát beszélgettünk, és bár érzelmileg eléggé felfokozott állapotban voltunk mindketten, én végig a testbeszédét figyeltem. Folyamatosan hazudott, egyszer majdnem el is sírta magát, könnybe lábadtak a szemei. De mégis pontot kellett tenni a dolog végére. Nem nagyon nézett a szemembe.
Bár hazugságban váltunk el, az én szenvedésem mégis enyhült valamennyit.
Azért, mert találkoztunk, leültünk, és beszélgettünk.
Ha képes lett volna konfrontálni az igazsággal, akkor talán még ma is együtt lennénk.
Azóta tisztában vagyok vele, hogy még akkor sem mindig hihetek el mindent valakinek, ha ő áll hozzám a legközelebb a világon, és a szemembe néz. Amíg számára nincs igazi tétje a dolognak, addig simán átver, ha akar.
Kicsit olyan ez, mint a stiff upper lip nevű jelenség, amikor az igazi vér angolok összeszorítják az ajkaikat, hogy ezzel a teljes érzelemmentesség benyomását keltsék. De ha az ember erőteljes érzelmi hullámokat él meg, a felső ajka elkezd remegni, és ez elárulja. -
#21296
Jaaj, elfelejtettem.
De nagyon-nagyon aranyos, kedves, segítőkész, aranyos kis hölgy!
-
#21295
Igen, vele tartom a kapcsolatot ~ "lelki szemetesládám" + lelki segélyszolgálat is egyben. (néha). (jó barátok, és tudunk egymás rögös útjairól :P ) -
IXEMGabeo #21294 ja semmi nekik elmondtad a történetet -
IXEMGabeo #21293 "Szóval az ígérgetések, hogy benne ezer százalék megbízhatok, és hogy rettenetesen belémszeretett, és hogy ő nem olyan lány, mint amilyenekkel eddig megjártam a kapcsolatosdi dolgaimat, meg hogy őt sohasem fogom elveszíteni, mert benne megbízhatok teljesen, és hogy sohasem fog elhagyni, és hogy korrekt, őszinte és hosszantartó kapcsolatot szeretne, meg megállapodni végre, mert nem akar minden "héten" más ágyában ébredni, meg bla-bla-bla..."
Sajnálom:( Távkapcsolat alapból nem jó ezért sem...
Miért soroltad fel példának BrutiCicát? :O -
#21292
Sziasztok!
Na szóval, az úgy volt!
Leveleztem a csajjal ~ 1 hónapot, (igen ennyit, ő külföldön volt). Aztán hazajött, és hirtelen meg is történt a tali. (Én mentem ki elé a reptérre.
Aztán Ő itthon is volt ~ 1 hetet, addig szinte minden órában együtt voltunk. De őneki közben aktuális lett a munka és így kénytelen volt visszamenni külhonba. Annyira jó volt köztünk minden és úgy kijöttünk, hogy ezt el sem akartam(tuk) hinni. Az lett a vége, hogy ő kinnt kissé helyrerázódik anyagilag, stb. és én rögtön követem őt. Na eddig nem jutottunk el. Minden nap telo, chat, kamera, stb... Állandóan összeköttetésben voltunk. Aztán eltelt pár hét, ő dolgozott, vártuk h sikerüljön elköltöznie onnan ahol lakik (igen, nem egyedül lakott, és sokáig nem akar a család terhére lenni ő sem, így meg én sem tudtam oda kimenni a nyakukra, ezért nem mentem azonnal). Teltek a hetek, ő közbe eljárkált nagyon jó "barátokkal" sétálni, kávézni, beszélgetni. Ez nem is fájt annyira, hisz lehet bárkinek más nemű barátja, akivel megoszt közös lelki dolgokat, stb... , de semmi több.
Aztán egyre sűrűsödtek ezek a dolgok. Amik persze már kissé "kezdtek" szemet szúrni nekem. Amit el is fogadtam, meg nem féltékenykedtem, de egyszer aztán csak úgy mellékesen megjegyeztem, hogy nem egészen örülök ennek a túlzott "kicsapongó" életvitelnek. Aminek aztán az lett a következménye, hogy én féltékenykedek, meg húzom a számat, mikor Ő nem is adott rá okot. (Mi ez, ha nem volt elég OK erre ???)
Na innentől elindult a lavina. Jöttek a kétértelmű posztok fb-on, meg a kétértelmű idézetek halomra like-olása. Aztán mikor ezt is megelégeltem és már teljesen nem tudtam hanyadján állok, rákérdeztem erre is, hogy most akkor mi is van velünk? Hogy is van ez? Nekem célzod ezt a sok "hülye" posztot, vagy mi? A válasz az volt rá, hogy ha nekem szánta volna, értelemszerűen az én adatlapomat célozta volna meg vele, és nem közösbe rakja ki.
Aztán persze előtte rendszeres volt a sok sms, megcsörgetések, telefon hívás munka közben, stb... Ezekután még válasz sms-t, se kaptam, nemhogy hívást. Aztán, mikor erre kérdeztem rá, hogy miért nem hívott egész nap, ~ leharapta a fejem, hogy mégis mi ez a számonkérés, bla-bla... A vége az lett, hogy egyre kevesebb és értelmetlenebb beszélgetések voltak. Majd egyszercsak eltűnt fb-on az adatlapján, hogy kapcsolatban velem. Közbe megjelentek olyan dolgok, hogy xy-al, xy-helyen... társaságában. 
Majd egyszercsak írt, hogy meg kéne beszélni ezt, mert ez így nem mehet tovább, mert egyikünknek sem jó. A beszélgetés vége az volt, hogy én voltam teljesen a hibás mindenért. Hogy én féltékenykedtem, hogy húztam a számat dolgokért, nem tetszettek dolgok, állandóan számonkértem, stb...
Hát jó, ha így akarod, akkor legyen vége. De nem értem, miket tettem olyan dolgokat, amik ekkora problémák lennének. Na végül aztán kibújt a szög a zsákból, és az állandóan képbe kerülő egyed, kivel folyamatosan együtt volt xy-helyen, beigazolódott, hogy nem csupán egy "jó barát", hanem több annál.
Szóval az ígérgetések, hogy benne ezer százalék megbízhatok, és hogy rettenetesen belémszeretett, és hogy ő nem olyan lány, mint amilyenekkel eddig megjártam a kapcsolatosdi dolgaimat, meg hogy őt sohasem fogom elveszíteni, mert benne megbízhatok teljesen, és hogy sohasem fog elhagyni, és hogy korrekt, őszinte és hosszantartó kapcsolatot szeretne, meg megállapodni végre, mert nem akar minden "héten" más ágyában ébredni, meg bla-bla-bla...
Teljes egészében egy az egyben megcáfolt minden egyes szavát, ígéretét, amit mondott. Egy kaptafa ő is az összes többi lánnyal. Kezet foghatnak mindannyian.
Szóval eddig tartott következő "áldozatom" haláltusálya is!
Ezt kaptam, megint így jártam!
A mondás, és a topic címe már megint beigazolódott.
Az elbeszélés megtörtént eseményt dolgoz fel, semmiféle kitalált alak és történet nem foglal benne helyet. A történet valódiságát BrutiCica, és Dudee (régi sg-s motorosok) igazolni tudják. (Ha valaki kételkedne a szavaimban)
További szép napot nektek!
Bocse, kissé hosszúra sikeredett. Megpróbáltam rövidre fogni magam. Dehát így sikeredett.
-
pett3rson #21291 összevesztél az Igazival? -
IXEMGabeo #21290 röviden oszd meg velünk tapasztalataid: -
#21289
Nah "gyerekek", ha én most leírnám, hogyan is jártam az elmúlt napokban!!! :D [URL=http://www.sg.hu/listazas_msg.php3?id=1178283819&no=21272]#21272[/URL] -es hsz-ra kitérve!
Szerintem kapásból törölnétek a topic-ot! :D
Nem magyarázkodok! De igen, megint beigazolódott a topic címe!
Ritka rendes lányt találni -
#21288
*(hiszen ő is megmondta) -.- -
#21287
Elképzeltem az egészet: Mikor a végén a füledet fogod a kezedben.
Amúgy hagyd fenébe, ezért kár mindenért,inkább barátok,mint egy pár(hiszen ős is megmondta).Lehet hogy a fiatalokat nem, hanem a füvezőket szereti.-.- -
pett3rson #21286 Minden Nőnek hízeleg, ha csapják neki a szelet, ezen ne lepődj meg később sem majd. Legfeljebb egyesek nem mennek olyan messzire mint mások, hogy meg is csalják az aktuális párjukat, férjüket.
Ennél a hölgynél sincs másként, ráadásul Ő már "korosodik" - bár a 37 az bőven jó évjárat :) - így külön bejön neki, hogy fiatal fiúkák zsongják körül. Személy szerint a helyedben jól meghajtanám, mint Singer a varrógépet, aztán kiderülne mit akart. Ha egyáltalán eljutnátok odáig, mert lehet csak szórakozik és ha komolyabbra fordulna akkor meg beijed. -
SzocsA #21285 Nem! nem is tudtam róla! nem mondta el, csak nemrég! 1 hónapja kb!
De egy csomó véletlen van Vele!
De ez bunkóság, ha így csapom Neki a szelet!
Ha meg lecsukják a pasit! akkor szarban leszek! Ha meg kiengedik ezek után akkor is!
Szar a szerelem!
-
#21284
"Vele meg az a helyzet! hogy előzetesben van mert füvezett és feljelentette valaki! 2 hónapja van ott! még nem haladt az ügye!"
Te voltál az ugye?
-
SzocsA #21283 az exe volt! mert otthagyta! találtak is nála házkutatásnál! kap egy felfüggesztette és kész! elvileg 2-8 év járna érte de ez röhej!
-
IXEMGabeo #21282 rátapintottál a lényegre, ahogy téged is a lelki szemetes ládájának használ, amit én a helyedben nem vállalnék, ha így érzel iránta...Ha nem táplálnál felé érzelmeket nem lenne akadálya a haveri kapcsolatnak így viszont magadnak teszel rosszat, ha a közeledben van.
Füvezéses résznél pedig fogtam a fejem, hogy ennyire beleártja magát az egyik ember a másikéba. Szabály és törvények ide v oda undorító dolognak tartom a feljelentgetést csak, mert közterületen nem lehet dohányozni...Ez más kérdés. -
SzocsA #21281 Van egy lány vagyis Nő! 37 éves én fiatalabb vagyok! egy helyen dolgozunk! Már az elején megtetszett! Csak házas volt és én nem akartam elragadtatni magamat! Az a baj hogy nekem mindig valahogy az idősebb nők jönnek be! Olyan bájos! aranyos, kedves, segítőkész! és milyen érdes hangja van! szóval sorolhatnám naphosszat!
Elég vad a kialakult helyzet! sokat beszéltünk már anno is! és most szinte mindennap, még facén is!
konkrétan nem mondta de tett utalásokat rá hogy nem jó a házasságuk! aztán elkezdtünk többet beszélgetni! mindig megvár meló után!
küldtem Neki virágokat és meg is mondtam Neki hogy hogy érzek iránta! amikor megtudta hogy én voltam ledöbbent! ezt mondta! De inkább én döbbentem le jobban mert teljesen beleestem és elmondta hogy már van másik barátja!
Vele meg az a helyzet! hogy előzetesben van mert füvezett és feljelentette valaki! 2 hónapja van ott! még nem haladt az ügye!
Most ez így ez eléggé gáz! igazából mind a ketten kihasználjuk egymást!?
Nem értem Őt sem mert! olyan utalásokat tesz,a többiekkel nem beszél úgy ahogy Velem! nem túrja a haját nem piszkálgatja a ruháját! ...
Sok mindenről beszélgetünk! tök jól elvagyunk egymással! Ma is azt mondta hogy spagettit csinál ebédre! de olyan gombás tejfölös szósszal!
Amit én mondtam neki múltkor hogy hogy szeretem! sokszor visszamondja azokat amiket én kedvelek és én is amit Ő kedvel!
Elmondott mindent! vagy legalábbis amit nekem tudni kell! azt mondta hogy lehet közöttünk normális "haveri" kapcsolat, annak ellenére, hogy én szeretem! De most ebből hogy lesz akármilyen kapcsolat vagy haveri kapcsolat? ezt nem értem! ugyan úgy bókolok tovább és elfogadja!
csak néha mondja hogy ezt nem kéne mondani mert... meg hogy megbeszéltük már!
Szerintem csak azért kellek neki most hogy ne legyen egyedül!
szóval röviden összevisszasággal ennyi! -
clio1616v #21280 mindegy kivel vagy csak érezd jól magad, ennek egy feltétele van, hogy nélküle is érezd magad jól :) -
#21279
Jo igen ezt en is mondtam neki, hogy most egy olyan valamit erez ami mar nem szerelem (de kotodott hozzam es szeretett velem lenni) Az utolso elvalas is nehezen ment es ereztem is hogy nem nagyon akar elengedni. De megtette, de nem tudom miert. Biztos ki akarja most probalni massal :/
Talan meg rajon, hogy szeret es visszajon. De mar bennem is zarul be a kapu ahogy telik az ido... -
pett3rson #21278 A szerelem is elmúlik, átalakul valami mássá, bár van aki azt mondja az is szerelem, nevezzük akárhogyan, egy kötődés lesz a másik ember felé ami mindig összetartja őket.
Van azonban olyan eset mikor csak azt hisszük, hogy eljött a Nagy Ő és kialakul egy őrjítő élmény - ami az elején ugyanolyan, mint a másik eset - nagyon szép, meg minden,de aztán jön a többi, amit addig a rózsaszín köd szépen eltakart és az a bizonyos kötődés nemhogy erősödik, hanem éppen hogy eltűnik, elszakad. Na, aki ezt felismeri és ezután reálisan látja az Életet és nem a múltba kapaszkodik, az tud érzelmileg felnőtté válni és továbblépni, nem pedig abba kapaszkodni ami már nincs és nem is lehet...csak valami nagyon ritka, angyali közbelépéssel talán..mégis..de ez amolyan csodaféle, azok meg köztudottan nagyon ritkák.
Járj emberek közé, barátokhoz, rokonokhoz, színházba, moziba most leginkább strandra, stb. ahova jól esik, ha aktívan dolgozol rajta hamarabb elmúlik a fájdalom és a tanácstalanság. -
#21277
Eddig én voltam... De be kell látnom, hogy így alakult. Mondtam neki, hogyha igazán szerettél volna akkor kitartasz mellettem. Hát nem így lett. Talán egyszer még összehoz minket a sors..., de erre nagyon kicsi az esély. -
clio1616v #21276 hogyan lehet neked egy olyan valaki a nagyő, akinek nem te vagy?
csináld fordítva, keress olyan lányt, akinek te vagy a nagyő és utána még mindig válogathatsz -
#21275
-
#21274
Én sem hiszek a házasságban, sosem hittem.
Inkább a csajok szokták akarni az ilyesmit. Volt egy barátnőm aki már pár hónap együttlét után előállt a farbával, hogy majd felveszi a nevemet stb.
Pár hónappal később elég csúnyán váltunk el egymástól, persze nem emiatt. De még sokkal nehezebb lett volna az egész, ha házasok vagyunk.
Lehet ezt okosan is csinálni. Ott van pl. Charlize Theron, akinek egy 10 éves kapcsolata volt a legutolsó palijával. Sosem házasodtak össze.
Amikor megkérdezték tőle hogy mért nem, azt válaszolta hogy "mi házastársakként élünk együtt, ehhez nincs szükségünk semmilyen papírra vagy arra, hogy ezt a világ és az egyház elismerje".
Ennyi. Én is így vagyok vele.
A pénz meg...a pénz fontos dolog, nyilván. De nem a középkorban élünk baz.
Ha a pénz dönt egy ilyen dologban, akkor ott a fejétől bűzlik a hal, ahogy te is írtad.
De a legtöbb ember mindennél jobban vágyik a pénzre.
Aztán majd egyszer, amikor 70 évesen egyik nap arra ébrednek, hogy elszaladt mellettük az élet, akkor majd azt kívánják, bárcsak inkább azzal a csóró akárkivel maradtak volna, és közösen építették volna fel az életüket.
Amúgy pl. sok felkapott zenész/színész/modell életét keseríti meg a sok pénz. Főleg akkor, ha mondjuk nőként sokkal sikeresebb vagy, mint a palid.
Éppen ezért van az, hogy ezek a nagyon sikeres nemzetközi sztárok szinte képtelenek a földi halandók közül társat találni maguknak, pedig nagyon sokan akarnak.
Ha sokkal sikeresebb, ismertebb, felkapottabb vagy mint a párod, arra rámehet a kapcsolatotok.
Van egy lány ismerősöm (nevét szándékosan nem írom le), aki elég ismert itthon is, de még Amerikában is gyakran felismerik az utcán, megállítják, autogramot kérnek tőle. Na ő a szabályt erősítő kivételek egyike. Régóta ismerem, tudom milyen volt mielőtt bejöttek a dolgai.
Már a karrierje elején kapott olyan ajánlatokat nyugat-európai, amerikai pénzes figuráktól, hogy ejj.
Nagyon sok munkája van, fotózásokra, reklámfilm forgatásokra jár itthon és külföldön is, többször volt már címlaplány is.
Van egy palija, aki közel nem olyan sikeres mint ő (egy tök ismeretlen hétköznapi civil valakiről van szó), de a lányt ez sosem érdekelte.
Ő az, aki simán előáll olyanokkal, hogy menjünk ki a Városligetbe, üljünk le a lépcsőre, és igyunk meg egy doboz sört, közben beszélgessünk. Persze szemüveget/sapkát felteszi azért.
Vagy menjünk el lángosozni, vagy Vidámparkba stb.
Közben már 10 éve ott ülhetne a Hollywood Boulevardon a fasztudjamelyik burzsuj étteremben valami dollármilliomos amerikai fazonnal az oldalán, tök komolyan.
De valahogy mégsem szakadt ki a civil világból, csak amennyire szükségszerű volt.
Nem mereszti a seggét a mittoménmilyen klub VIP szekciójában, nem jár kötelező jelleggel filmpremierekre, kiállítás megnyitókra, pedig hívják.
Lehet ezt így is csinálni.
-
IXEMGabeo #21273
csak kompenzált az élet valamennyire...
egyébként jól tetted, hogy nem engedtél eme követelésének. Lehet, sőt, ahogy írtad is, sokkal boldogtalanabb élet várt volna rád. -
#21272
Köszi Narxis!!! 
gergely1991 Érdekházasság? A csaj tőlem is gyereket, családot akart, holott magát/magunkat sem tudtuk rendesen eltartani. Nemhogy gyereket.
A házasság? Szerintem felesleges papír + aztán ha kitör a bonyodalom, akkor meg baromi nehéz szétválni, meg megy a hercehurca. Meg ahhoz a csajnak is ki kellett volna mutatnia, hogy igen is, jó lenne házasodni, meg h eljussak arra a pontra, h megkérjem a kezét. Dehát mindíg voltak hullámvonalak, amikor totál elment a kedvem, nemhogy a házasságtól, de az együttléttől is.
Aztán jött ez az apuci újgazdag kisfia, bróker vagy mi, az h mi a meló?, ~ fingja sincs az életről "haver", aki belecsöppent az életünkbe, és ~ elcsavarta a fejét. Mármint nem ő, hanem a pénze. Az nem volt érdekes, h a "gyerek" öcsémnél is fiatalabb, ex-emnél ~5 évvel. Csak az számított, h vastag a pénztárca, meg soknullás a bankkártya. Így lelécelt, mondván én vagyok a f@sz. Mármint megismerkedtek (jobban :D ) és a gyerek is családot akar, meg megállapodni (?? ~23 évesen?? na neee ) meg mivel ex-em is, így összeszűrték a levet.
Dehát már csak nevetek rajta! És boldog vagyok, hogy megszabadultam tőle! Ilyen gondolkodásmód mellett? Hogy gazdagabb lettem volna, nem ez lett volna, meg h nem akartam gyereket? Nem, nem most, még nem. Amíg éhenhalni sincs pénzem, hova a fenébe akarjak gyereket? Meg lakásom sincs. :S Nem értem én ezt! Meg házasodni mindenképp. :S
Nekem 1 inget nem volt képes kivasalni, persze arra várt h elvegyem feleségül. A gyereknek hetente vasal (állítólag) vagy ~30 inget, mivel bróker, naponta cserélget vagy 4-5 inget. PFf Grat! legyenek boldogok!
Lehet ha nekem is kivasalta volna az ingjeimet, meg kitakarított volna, vagy ha nem is sokszor, de 1x, 1x vacsorával várt volna itthon, lehet én is már rég megkértem volna a kezét. De mivel ezeket én egyszer sem kaptam meg, így baromira nem fűlt hozzá a fogam. :D
Szal nemtom, lehet érdekházasság. Amíg a gyerek nem lesz tisztában azzal, h ex anyósom is csak a pénze miatt "nyalizik" a gyereknek. :D
Majd ha ez felszínre kerül, a gyerek ordítva fog kimenekülni a világból!
Addig éljenek boldogan. A gyerek meg álomvilágban.
Én nagyon boldog lettem, ezzel a lánnyal meg? Áhh, szavakat nem tudok rá kifejezni. Annyira odaadó, seegítőkész, készséges, kedves, aranyos, stb... Imádom! El sem tudtam volna képzelni, hogy igen, van ilyen, létezik! És lám! Bebizonyosodott a mondás is! Lesz ennél még jobb is! Hát lett, és meg is kaptam! Ennél jobbat? Nem kérek a sorstól, köszönöm!
Nekem már ez is rettenetesen, bőven elég. Ilyen lány? Néha még magamnak sem hiszek, pedig ez van! Ebben élek, ővele, és így! Egyszerűen hihetetlen a dolog, de megtörtént!
-
#21271
Milyen érdekes lesz mikor elválnak egymástól.Mi van akkor ha érdekházasság az egész?:D -
#21270
Na ez egy nagyon jó hír! -
#21269
Nekem is azt mondták, hogy fog ő még itt könyörögni a kapuban pár hónap után! Azóta a "közös" baráttal, akivel összejött, állítólag jövőre lesz az esküvőjük! :P (csiripelték a madarak)
De hálát adok az égnek, h megszabadultam tőle!
És igaz a mondás, miszerint "Ennél már csak jobb lehet!"
Megismerkedtem egy lánnyal!!! Ilyen még álmomban sem fordult elő, hogy létezik ilyen gondolkodású, viselkedésű lány, és az én párom lesz.
Egyszerűen imádom, és nem szeretném sohasem elveszíteni!
Őszintén? Az ex-em eláshatja magát, mind viselkedésileg, mind gondolkodásilag ezen lány mellett!
Köszönöm a sorstól, hogy megismerkedtem vele! Remélem így is marad nagyon sokáig az, ami köztünk van <3 (örökre)!