nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
fogas #21118 Persze, hogy nincs normális lány.
Én hosszú éveken keresztül kerestem az igazit, de sose jött össze, egyik sem volt megbízható.
Még fiatalon volt egy házasságom, azt hittem megtaláltam az igazit, hitelre vettem egy házat az ő nevére, mert így ment bele a házasságba.
Itt még nem sejtettem semmi rosszat, hisz nagyon jó volt minden, a lányt már gyerekkorom óta ismertem, mindig is jó barátok voltunk, szóval megbíztam benne.
Aztán ahogy telt az idő egyre nyomasztóbb kezdett lenni a köztünk lévő kapcsolat, én dolgoztam éjjel-nappal, hogy a törlesztőrészleteket ki tudjam fizetni a közös házunkra, mindig késő estére értem haza, gondoltam emiatt lehet a baj, de mondtam neki megértőbbnek kéne lenned, hisz kettőnk közül egyedül én dolgozok, valamiből meg kell élni...
De nem panaszkodhatott, megkapott mindent ami kellett neki, kocsit vettem neki, bármit amit kért szó nélkül megvettem..
...Ezek után (még mindig itt vannak a szemem előtt az események, pedig már nagyon rég történt) egy vasárnap délután arra mentem haza, hogy a ruháimat kidobálja az erkélyről, és üvöltözik torka szakadtából...
Mit ne mondjak nagyon kellemetlen volt, az utca tele volt járókelőkkel, azok meg csak néztek rám, miközben a ruháimat a szél vitte szerte szét.
Ez mind semmi ahhoz képest, amilyen indokot a képembe vágott: Én megcsalom őt a barátnőjével...
Nagyon rossz érzés volt, mert tudtam, hogy ez egy üres indok, amit szerintem direkt így leszerveztek a barátnőjével, hogy mehessen az új barátjához végre...
Fél év múlva el is váltunk, csak az az egy gond volt, hogy a ház meg a kocsi is az ő nevén volt...
Így nem volt más út, "hajléktalan" lettem, én aki egész életemben azért dolgoztam, hogy jó legyen az életem a (volt) feleségemmel.
De arra gondolni sem mertem, hogy ő így ki fog engem használni.
-----
Rákövetkező évbe már az új barátjával láttam az én kocsimba, én meg ott gyalogoltam az út szélén, és se házam se kocsim...
Ezt nem tűrhettem el, teljesen kikészültem idegileg, pszichiáterhez kellett járnom éveken át, mert nem tudtam feldolgozni a történteket, hogy akit szerettem így megbántott...
Minden este rémálmok gyötörtek, ahogy az utcára kidobálja a ruháimat, az emberek pedig rajtam röhögnek, én meg nem tudok mit tenni ellene.
----
Semmi gond már sok idő eltelt az események óta, rendbe jöttem, már van házam, és kocsim is, feleségem nincs és nem is lesz soha, nem fognak a nők engem kihasználni, nem vagyok olyan hülye, hogy egy nőt is elvegyek feleségül...
Megváltozott a gondolkodásom, másképp tekintek a világra, és a nőkre is.
Boccs, hogyha van pár fogalmazási gond, de ezt most így spontán írtam le ami bennem van...
Szóval nőkkel vigyázzatok