nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#20770
Én 8 évig voltam együtt az "asszonnyal", nem vettem még feleségül, nem kértem még meg a kezét. Volt egy kis vita köztünk, ami miatt "hazaszaladt".
Azóta ez lett a kifogás amiért elhagyott. Igaz volt pár olyan megszólalása, ami miatt nem éreztem azt a bizonyos "biztonságot" mellette, hogy már el kéne hogy vegyem feleségül. De tény, hogy szerettem nagyon!
Az is igaz, hogy ketyeg a biológiai órája, de én meg nem akartam (még) gyereket, amíg nincs meg az az anyagi, stb.. háttér, amire be lehet vállalni. (am. 28 évesek vagyunk).
Első (nah jó második, az első kapcsolatom kb 2 hétig tartott) komoly kapcsolatom volt. Nagyon szerettem, sokmindent megéltünk! Nagyon sok álmom, vágyam, tervem volt az életben vele kapcsolatban! Szinte már együtt éltünk. Szerettem őt, még ha néha "duzzogtunk" is egymásra! De én nem akartam vele szakítani. A vita csak a "hab" volt a tortán a végére. Állítólag neki betelt a pohár.
Szal szépen eltelt 8 év, kb nagyonsokminden nem történt. Nemsokmindennel jutottunk előrrébb, de ebbe a mai világba semmi sem könnyű! Főleg ha kb "fizetés nélkül" kell dolgozni. Ezért meg én voltam a hibás. Gyereket nem akartam, őt még nem vettem feleségül, így lelépett.
De azt se szemtől-szembe tudatta velem, hanem csak beregizett fb-ra, és ott feltüntette, hogy egyedülálló! Én is mástól tudtam meg, hogy mi van?? Szakítottatok??? Jaah, jóó tudni.
Én szaladtam utána, vagy 20x kerestem, de vagy nem veszi fel a telót, vagy nem válaszolt, 1x sikerült vele taliznom 5percet kb, szerettem volna vele találkozni valamikor, leülni, megbeszélni a dolgot, de őt nem nagyon izgatta. Azóta semmi életjelet nem ad magáról. Se karácsonyra, se újévre, egy árva sms-t se kaptam. Ok, nem írtam én se neki, de háát könyörgöm, én próbáltam vele szót érteni, szerettem volna megbeszélni, meg ha el akart menni, akkor nem így elválni. Ő szakított ilyen formában velem. És még akkor én "teperjek"? De azóta levegőnek sem néz. 8 évig hitegetett, itt volt velem, együtt éltünk, erre ezt kaptam!
Ez lett a vége! Az álmaim, terveim, vágyaim most mind kártyavárként dőltek össze egy pillanat alatt.
Bocsi, hogy leírtam, hosszú lett de témába vágó volt (asszem), nah meg jól esett kimondani is magamból. Nah meg elkapott az ihlet is egy kicsit. Eléggé fájó dolog, még mindíg nagyon hiányzik (főleg ennyi idő után). Nagyon nehezen tudom elfelejteni (~3. hónapja). Megviselt a dolog rendesen.
És most nem is tudom, még élvezzem a szinglik szabad életét, vagy kezdjek gyorsan csajozni, hátha gyorsabban felejtek?