nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
  • Katsuo88
    #20693
    Sziasztok!

    Én megtaláltam az egyik ritkát, már lassan 6 éve, de most nem vagyunk a legjobb viszonyban. Megszegtem az ígéretem vele szemben, már nem először. Úgy beszéltem vele, ahogy nem érdemelte meg, őt tettem felelőssé egy olyan dologért, amiben semennyi része nem volt, mert teljesen az én hibám volt. Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy hétfőn találkozunk és az én kérésemre nem kommunikálunk, mert úgy éreztem megalázó helyzetben vagyok. És az ilyen helyzetekről mindig úgy beszéltünk, hogy ne hagyjuk megalázó helyzetbe hozni magunkat a másik által sem. Szóval azért kértem, hogy hétfőig gondolkodjunk mindketten (nem azok, hogy szakítsunk-e vagy nem, mert és szeretem és vele akarok maradni), hanem azon hogyan viselkedjünk egymással a továbbiakban. Az volt számomra a megalázó, hogy mióta ugye megszegtem az ígéretem és kialakult ez a rossz légkör mindig csak a szexről tud beszélni. Ami önmagában nem lenne baj, mert férfi vagyok, imádok vele szexelni, de semmi másról nem tudunk beszélni, mert úgy gondolja nem érdemlem meg, hogy a lelkiekbe belemenjünk. Sok mondatban utalt arra, hogy szeret és velem akar maradni és olyat is mondott ez egy lecke nekem.
    Elmondtam neki, hogy nem vagyok gyerek és nem kérek leckét, hanem beszéljünk meg mindent, de egyelőre nem akarja, ahogy írtam a hétfőben állapodtunk meg.

    Szerintetek jól tettem, hogy nem hagytam fenn állni a számomra megalázó helyzetet? Szeret a férfi olyan férfi lenni, akiért megőrül a csaja, én is ilyen vagyok, de tényleg csak erről szólt szinte minden az utóbbi napokban és azt mondta semmi másról nem akar beszélni. Azt hozzátette, hogy velem képzel el bármit is szexuális téren és tényleg soha nem volt megcsalás a kapcsolatunkban. Egyik részről sem, ilyen téren maximálisan bízom benne, pedig távkapcsolatban élünk.

    Lényeg a lényeg régebben, amikor megbántottam megalázó helyzetbe hoztam magam nála (számára is megalázóba, mert úgy esküdöztem és könyörögtem, ami szánalmas volt és megbeszéltük nem térek vissza erre) ezért is kértem, hogy majd csak hétfőn beszéljünk. Akkor majd lesz rá egy egész napunk. Úgy érzem így, ezzel a szünet (de nem a kapcsolatunkban) vagyok hű ahhoz, hogy figyelek a büszkeségemre is, még akkor is, ha hibáztam. De többé már nem fogok, ő egy csodálatos nő, teljesen belé estem és 6 év alatt ez semmit nem halványult...

    Nyugtalan vagyok... Szerintetek velem marad? Jól cselekedtem?...