nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#20475
Szerintem arról van szó, hogy a saját objektivitásunkat akarjuk mások által visszaigazoltatni, de mégis úgy érezzük, szubjektívnek kell lennünk ahhoz, hogy a másik is elkapja a mondandónk lényegét, és itt van egy elkerülhetetlen átfedés a két fogalom között. A saját érzéseimet, élményeimet kell egy univerzális nyelven megfogalmaznom ahhoz, hogy számodra is hozzám hasonlóan személyes legyen a dolog. Az hogy ez mennyire így van, egyszerű példákkal igazolható, de ezt biztosan te is észrevetted a megérzés szintjén, még ha lehet hogy soha nem is próbáltad megfogalmazni.
Pl. : teljesen biztos vagyok benne, hogy hasonló az érdeklődési körünk vagy a zenében vagy más művészetekben.
Nem tényeket akarsz megállapítani, mert azokat ismered. Azt akarod, hogy más is ráismerjen ugyanezekre a tényekre, ugyanúgy, ahogyan te ismered őket, és olyan visszajelzésre vársz, ami előremozdítja a saját ügyedet. Azonosságot fedezel fel a másikban, és ezáltal igazolod saját magadat.
És nem vagy benne biztos, hogy ha te olvasnád el a posztot más bőrében, objektív megközelítéssel, akkor megütné azt a kurva harangot, ha a potenciális toronyőr olvasná azt a hányás topikot. Úgyhogy inkább törlöd az egészet a picsába. Csak azt nem tudom pontosan, mi a célunk ezzel az egésszel, miért keressük másokban azt, amiről már tudjuk, hogy bennünk megvan, és úgy van.