nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#20409
Nem kell felvenned a csajozós figurát, ha nem vagy olyan, akkor erőltetett szarság az egész. Tőlem is sokszor kérdezik amikor nincs senkim, hogy "megyünk csajozni?", meg hogy "miért nem csajozol?"
Miért? Hát azért, mert nincs senki, aki érdekelne éppen akkor (de ha lenne, akkor sem biztos, hogy "csajoznék"), kényszeresen meg nem fogom csinálni.
Nekem pl. olyan a természetem, hogy vonzom a degenerált és a low-life csajokat, pedig én magam alapvetően nem vagyok az. És kicsit mégis, szal nem is igazán kell csajoznom, de ezeket a dolgokat már kismilliószor bla bla...stb.
Elmondom hogy kivel mi a bajom, és hogy ki, vagy inkább mi vagyok én:
1.
Sok drogos van körülöttem (lányok főleg), látom mi történik velük. Nincs rendszer az életükben, és nem fognak túlságosan sokáig élni. Néha én is drogozok, de csak a munkám miatt, nem szórakozásból, és rendszer is csak elvétve akad az életemben. Nem bírom őket, mert úgy érzem lefelé húznak, mégis valahol értem őket, talán ezért csinálom néha én is. Egy ideje próbálom már kerülni az ilyen lányokat.
2.
Ha olyan lánnyal találkozom, akinek látszólag "rendben" van az élete, és elvégzett valami komolyabb sulit, hétköznapi melója van, kutyája/macskája/időbeosztása, nem drogozik, rendes családban nőtt fel, őt azért nem bírom mert rabszolga, nem akar egyből mindent, és éppen ezért engem nem motivál. Unalmasnak tartom. Viszont irigylem is, mert van néhány stabil dolog az életében, amibe kapaszkodhat.
3.
Gondtalan, felelősségmentes életet élő, jó anyagi háttérrel rendelkező (szülők által) lány, aki eljátszadozik a világban, de sosem lesz igazi felelősségtudata. Nem bírom, mert nem szenvedett/tapasztalt eleget ahhoz, hogy akár egy szavát is komolyan tudjam venni. Mégis irigylem a gondtalanságát, legszívesebben én is eldobnék mindenfajta felelősséget.
4.
Ott vagyok én magam, a bennem dúló, véget nem érő erkölcsi és morális háborúval, a múltammal, a jelenemmel, a jövőmmel, a hol briliáns, hol az autizmus szintjét közelítő kommunikációs készségemmel, és azzal, ahogyan a külvilág minderre reagál.
Képes vagyok picit színészkedni, de nem szeretek, pedig sokszor érzem úgy, hogy kell/kéne. De nem vagyok képes jelentős mértékben eltérni a megszokott viselkedésmódomtól, mert ha megtenném, akkor kurvának érezném magam.
Inkább "keresem" azokat, akik egy húron pendülnek velem, még ha kevesen is vannak, sőt. Szóval ez mind én vagyok.
És amikor ezt így végigpörgetem a fejemben, rájövök, hogy itt igazából én vagyok a rabszolga.
Na, megyünk csajozni? :D