nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#20314
Na ezt a helyzetet tökre érzem, én kb. 10 éve majdnem ugyanígy jártam.
Gólyatábor-szerű pár napos kirándulásra ment az egész évfolyam, olyan 120 ember ha jól emlékszem. Kiszúrtam egy lányt, akiről már ránézésre világított, hogy tök hasonló az érdeklődési körünk, illetve el is csíptem 1-2 beszélgetést, amelyekből ez derült ki. Más csoportba járt, ráadásul csak 1 éves tanfolyamra, szóval tudtam, hogy hamarabb végez mint én, és akkor még nem lehetett tudni előre, hogy lesznek-e közös óráink. Azt tegyük hozzá, hogy mindez még ott a táborban, az első nap lepörgött a fejemben, mert éreztem, hogy elég komoly hatással van rám a lány, aztán tudod hogy van ez ilyenkor, pörög az agyad, kombinálsz, mérlegelsz. De a közös érdeklődési kör összehozott minket barátként (még ott a táborban), és második este már beszélgettünk is, összeismerkedtünk. Aztán szerelem lett belőle, de sosem teljesült be (nem voltam elég tökös akkoriban ahhoz, hogy kiadjam magam, inkább szívtam), el sem mondtam neki, mondjuk néha elég levágós volt a dolog. Végül évekkel később a szerelem elmúlt, baráti szeretetté változott (ő az egyetlen, akivel működött ez a szerelem utáni barátság dolog, talán mert sosem voltunk együtt), sőt, a mai napig őt tartom az egyik legjobb barátomnak, pedig nagyon rég óta nem találkoztunk. De az első időkben mindettől függetlenül elég furcsán éltem meg a helyzetet, néha amikor bementem suliba, nem tudtam, hogy most akkor odamenjek-e beszélgetni, elhívjam-e valahova stb.
Általában ő oldotta meg a helyzetet, valahogy ő még nálam is jobban érezte a közös nevezőt, és sokszor hívott bulizni, illetve magához is a lakására beszélgetni/iszogatni, de az ő részéről nyilván mindez barátságból történt. Szóval ma is nagyon szeretem ezt a lányt, csak másképp. :)