nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#20225
Sziasztok!
Gondoltam megosztok itt egy történetet magammal kapcsolatban, mert érdekelnek a (normális) vélemények. Hosszú lesz :)
Szóval 2 éve, egyetemi pályafutásom kezdetén megismerkedtem egy rendes aranyos lánnyal, a csoporttársam a mai napig. Nevezzük csak Enikőnek. Elsőben sokan mondták, hogy milyen jó csaj, meg milyen rendes aranyos Enikő, de én még akkor nem éreztem iránta semmit, csak szimplán mint csoporttársak ismerkedtünk, aztán ahogy telt múlt az idő egyre jobban kijöttünk egymással és bennem elkezdett valami kialakulni, de úgy voltam vele, hogy teljesen más az életstílusunk, ő kollegista, sokan jár diszkóba, ott az egyetemen, én meg azokat a helyeket finoman szólva sem kedvelem, inkább házibuli és kocsma párti vagyok. De ennek ellenére órákon, gyakorlatokon meg amikor úgy adódott egyetemen kívül is egyre jobban el tudtunk beszélgetni, nevetgélni. Segítettem neki amiben tudtam és - mivel többen mondták a csoporttársaink közül, hogy hát ez az Enikő kicsit butácska (megjegyzem nem az!), meg leszólták, hogy szórakozott, meg nevetgél - megvédtem, amikor tudtam. A 3. félévben (1 éve) annyira felerősödött bennem ez az érzés, hogy gondoltam, finoman, de elkezdek bepróbálkozni nála, ekkor jött a képbe az ő állítólagos legjobb barátnője nevezzük csak Petrának, aki meg az én legjobb haveromat, szintén csoporttársamat Danit fűzte. Utólag Petráról kiderült, hogy finoman szólva is egy ribanc. Na ő segített nekem, annyiban, hogy kérdezgette Enikőt, meg ilyen apró infókat adott. annak ellenére, hogy utólag sok minden kiderült Petráról nem hiszem, hogy szándékosan megvezetett volna. Szóval a 3. félév vizsgaidőszakában elkezdtem udvarolni Enikőnek. Felhívtam, hogy hogy halad a tanulással, bíztattam, segítettem neki, amiben tudtam, vizsgájára is bementem, megvártam, hogy ne legyen egyedül, vizsgák után az együtt vizsgázó haverok beültünk sörözni, ott is egész jól elvoltunk, szülinapjára vittem neki egy üveg francia bort, egyszóval rendes voltam vele. Én is kaptam visszajelzéseket, hogy aranyos vagyok, meg én vagyok a leghelyesebb fiú az asztalnál stb.stb. Aztán volt egy olyan szitu, amikor az egyik sörözés után kicsit tovább öleltem a kelleténél és eltolt magától, az nagyon szarul esett, akkor egy darabig nem is kerestem, nem tudom, hogy akkor mi játszódott le benne, sőt azt sem tudom, hogy most mi játszódik le benne. Olyasmit mondott utána Petrának, hogy vegyek vissza. Közben Petra meg mondta, hogy semmi baj, van esélyem nála meg hogy idő kell, stbstb. Aztán elkezdődött februárban a félév, volt egy nyitóbuli, ami előtt Petra, aki már befűzte a haveromat, Danit, felhívott Danival a kolijába, hogy iszogatunk egy kicsit, mondtam abban benne vagyok, de dizsibe nem megyek. Iszogattunk, HP-t, nem keveset, lényeg a lényeg, meggyőztek, hogy maradjak holnapig és majd innen megyek egyetemre. Aztán iszogattunk tovább, éhgyomorra páleszből. Be is ütött, mondták, hogy menjünk át Enikőék koliszobájába. Nem akartam, de akkora már kómás voltam, átmentünk az ágyán ültem full komásan ők meg egy másik szobában hallgatták a zenét meg iszogattak, többször is elment úgy előttem, hogy még azt sem kérdezte meg, hogy "jól vagy?", vagy "hozzak vizet?", aztán egyszer csak ki kellett mennem a WC-be, mert éreztem, hogy visszaköszön a pálesz, csakhogy nem teljesen jutottam el a WC-ig. Hanem mellé is jött egy kis VUK. Mindegy, amennyire tudtam feltakarítottam WC papírral meg bocsánatot is kértem még ott a helyszínen ha jól emlékszem, aztán a harcostársam Dani, elvitt az ő kolijába és vége volt a napnak.
Másnap egyetemen első dolgom volt odamenni hozzá és bocsánatot kérni a tegnap történtekért, erre ő flegmán annyit mondott, hogy "hát ebből nem lehet jól kijönni", ennyi nekem elég is volt, kimentem a folyosóra, aztán később halottam vissza, hogy miután megkérdezték, hogy mit csináltam azt mondta, "milyen PARASZT" dolgot csinált. Engem parasztozott le, aki mindig kiállt mellette, mindig segített neki, vigasztalta, kiállt mellette, szerettem minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Hibáztam, bocsánatot kértem tőle, többet nem fogok csinálni.
Na itt romlott meg nagyon köztünk a kapcsolat, miután számon kértem, hogy mire fel parasztoz le engem bárki előtt is. Ő persze ezt felháborodva tagadta. Ennyi elég is volt, az eddigi jó beszélgetések eltűntek és maradt a kb. szia-szia viszony. (Megjegyzem én még ekkor is segítettem neki, ha valami problémája volt) Esélyem sem volt elmondani neki, hogy mit éreztem, érzek iránta. Megjegyzem még a történtek előtt, amikor még jóban voltunk, nem egyszer el akartam mondani neki, hogy mi a szitu, de Petra mindig lebeszélt róla, én meg gondoltam, hogy ő csak jobban ismeri, hiszen az egyik legjobb barátnője. Na szóval ez a szar viszony tartott köztünk egy fél éven át. Én úgy gondoltam, hogy ha rendezni szeretné, akkor odajön hozzám, de azon túl, hogy néhány gyakon mellém ült, nem tett semmit. Én meg úgy voltam vele, hogy nem vagyok egy bohóc, futottam eleget utána, most nem fogok. Ha neki ez így jó, nekem is. Szóval ilyen állóháború volt kettőnk között az elmúlt félévben. Aztán elkezdődött a vizsgaidőszak és mivel ilyen szar aggyal nem akartam belevágni, írtam (megint csak Én) neki egy levelet, amiben leírtam mindent, hogy mit érzek iránta, hogy mennyire szeretem, kedveltem, hogy mindig ott voltam Neki, ha valami baj volt, hogy megbántott, hogy inkorrektül viselkedett, meg hogy nem néztem volna ezt ki belőle. Erre korrekt módon válaszolt és leírta, hogy beszéljük meg személyesen, mert félreismertem. Kerítettünk rá egy alkalmat egyik vizsga után, beültünk egy helyre és "megbeszéltük". Főleg én beszéltem, ő meg bólogatott. Megmagyarázta, hogy aznap este ideges volt, azért nem jött oda hozzám, hogy úgy gondolja, hogy nem adott jeleket (szerintem meg adott), hogy én sem úgy viselkedtem, hogy abból az jöjjön le neki, hogy akarok valamit (ezzel sem értettem egyet). Aztán megkérdeztem, hogy sose gondolt arra, hogy több legyen kettőnk között, mint a barátság. Erre azt válaszolta, hogy nem. Azt is megkérdeztem, hogy a jövőben sincs nála esélyem? Azt mondta, hogy nincs, mert ha nála nem alakul ki ez elsőre, akkor az már nem fog. (Ez szarul esett, de nem is éreztem annyira őszintének - vagy nem akartam annak érezni.) Ennyire szarul még sosem voltam, amikor azt hitted, hogy minden rendben van, minden pillanatban rá gondoltál az előző vizsgaidőszakban aztán pár hónap alatt ennyire semmi, ürességet érzel és csak azon kattogsz, hogy miért.
Aztán eltelt a nyár, egyikőnk sem kereste a másikat. Nyáron nagyjából ki is hevertem az egészet, persze Ő egy olyan jelenség, akire mindig gyomorideggel fogok emlékezni és teljesen azért nem tudtam elfelejteni.
És ekkor jött a "fordulat"
Most feljöttünk szeptemberbe, hát nem tudtam azért vele jópofizni, nem nagyon beszélgettünk, annak ellenére, hogy elvileg rendeztük az egészet. Én jól elvoltam a csoportba, de rajta lehetett látni, hogy nem nagyon spanol senkivel, egy barátja volt úgy összvissz, meg több "haver" kategória. Aki két évig volt szobatársa a koliban és a legjobb barátnője is volt, elköltözött tőle, összevesztek, mert más az életstílusuk (ezt a sztorit csak ennyire ismerem)
Múlthét csütörtökön pedig lent volt bulizni az egyetemi szórakozóhelyen és találkozott Danival, a legjobb barátommal (ezt ő is tudja) és szóba elegyedtek, elsírta neki magát, hogy neki senkije sincs, mindenki lenézi a csoportból, hogy butácska, nem jól megy neki a tanulás, mindenki szinte levegőnek nézi, nincs senkije. (Isten nem ver bottal kategória). Bőgött Daninak vagy 20 percig erről a storyról. Dani meg mondta neki,hogy volt egy fiú aki az utolsókig kiállt melletted, törődött veled, de amit aznap este meg az elmúlt hónapokban velem csinált, azzal mindkettőnknél szerzett pár rossz pontot (erre hevesen bólogatott), de még van 3 éve arra, hogy mindenkivel jó kapcsolatot alakítson ki a csoportból és ez nem annak a függvénye, hogy ki hogy tanul. Úgy látszik megfogadta Dani tanácsát, mert a héten hétfőn és kedden is mellém ült be a gyakon és egész érdeklődő, beszédes volt. Egész normálisan elbeszélgettünk, persze nem úgy mint anno, de nem is a "szia-szia" formulában. Fel is ajánlotta, hogy egy könyvet lefényeltet nekem és majd utána kifizetem. Szóval rendes volt.
És itt tartunk most. Még 3 évig lesz a csoporttársam, de már most kikészít, hogy visszajött az az érzés, hogy a nap 24 órájából 20ban csak rajta agyalok, akaratlanul is. Mert egyrészt ott van, hogy mindennél jobban tudnám szeretni, jól érzem magam mellette és mindent megtennék érte. Másrészt ott van, hogy ha meg túl nyitottan fogadom az érdeklődését, akkor azt fogja levenni, hogy megint akarok tőle valamit és ezért nem fog annyira nyitni. Aztán ugye ott van az is, hogy még anno megmondta, hogy nincs esélyem nála (bár amilyen érdekes személyiség - meg nőből van - abszolút nem tudni, hogy hogy gondolkodik most. Azóta változtak a viszonyok.). Szóval úgy akarok hozzáállni, hogy ő most vissza szeretné szerezni a BARÁTSÁGomat, de semmi több. Mindezek ellenére akaratlanul is arra gondolok, hogy mi van, hogyha mégis változott az álláspontja kettőnkkel kapcsolatban.
És ezen agyalok folyamatosan, hogy mit kellene most csinálnom, mert bizonyos szempontból jobb lett volna, ha marad köztünk a "szia-szia" viszony. Legalább nem ringatnám magam hiú reményekbe és nem agyalnék folyamatosan rajta, meg azon, hogy mit kellene csinálnom. Különösen rossz ez, ha belegondolok, hogy még 3 évig lesz a csoporttársam.
Vélemények?
Persze tudom nehéz megmondani a frankót, nem is ezt várom, csak az értelmesebb hozzászólásokat.