nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
IXEMGabeo #19347 hszek-től függetlenül ugyanaz már nekem is átfutott az agyamba
kamaszkoromban én nem voltam úgy kifejlődve és nem is nagyon engedtek el otthonról pl, hogy lányt szerezzek, ráadásul istenigazából max 17 éves koromban fordult meg először a gondolat. Nevezhetjük későn érésnek erről nem az egyén tehet...csakhogy 17 éves koromban a létező összes komplexustól szenvedtem még beszélni is alig mertem, na jó azt azért igen, de nagyon nagyon szűkszavú voltam és a lányoknak a közelébe nem mentem:D:D
kis idő eltelt, járkáltam kicsit bővebb lett a környezetigényem, kicsit többet beszélgettem emberekkel és folyamatos információkat szereztem másoktól így meg úgy...
most a 20-30 közötti időszakomban vagyok ott és tartok ott, hogy maximum a barátságig "se" tudnék egy lánynál eljutni. Dumálok velük sokat, megértő vagyok és, ha kell nevettetem őket, de úgy tűnik a vonzalom hiányzik, innentől kezdve a csalódások elkerülése végett is óvatosan tudnék akárkihez is közeledni...
amit mondtál ezzel az egzisztenciás dologról annyit, hogy azért, ha jobban belegondol egy 19-20 éves lány a dolgokba, akkor maga se hiszi el, hogy egy 22 éves srác azonnal megteremt mindent, aki még szinte egyetemre jár mondjuk:) megfordult a fejemben, hogy most addig kell várjak amíg munkahelyem lesz? (mer lakásom már 2 éve van hivatalosan)
amikor ezen gondolkodtam abba is belegondoltam, hogy amíg mondjuk egyetemista vagyok, ha elvégzem az is 4-5 év annyit várjak? mer pl nekem abszolút nem egyezik össze a bulizó életmód, tehát ott megint nem szednék fel senkit se. Nem így alakult csak egykoron ezen is agyaltam...