nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#18707
Nem. Ez a szeretet:
"Nem tudom mire vagy kiváncsi...addig amíg azt nem mondja, hogy már engem nem szeret, nem velem akarja tovább, összecsomagol és lelép, addig nem hűtlen hozzám. Ennyi. Mi mindenre vagy még kíváncsi? :-)) Hogy megrázna-e, ha kiderül, volt egy szex kalandja, vagy hogy van egy több éve tartó szerelmi kalandja, vagy ilyesmi? Nem...nem rázna meg. Egyébként nem derülnek ki ilyenek, mert elmondja az első pillanattól....onnan, hogy megigézi gizike dekoltázsa....
Ha nem mondaná el, ha azt akarná, hogy az ő titka maradjon, az sem rázna meg...mért ne lehetnének titkai? Annyira nem erről szól az élet....nekem...nem attól szerethető, vagy nem szerethető az ember, hogy van-e volt-e lesz-e szeretője, és az meddig fog tartani, vagy meddig tartott... soha nem éreztem magam sem becsapva (független attól, hogy elmondta, nem mondta, kiderült, nem derült) sem megalázva, sem csúnyábbnak, sem kisebbnek, sem kevésbé nőnek, nem éreztem soha úgy hogy akkor most engem nem szeret, hogy kihasznál.....ismeretlen érzések nekem. Nem voltam féltékeny soha...soha.
Egy igazán csodálatos ember, igazi társ, jó humorú, érzem hogy szeret, mellettem áll mindíg ha szükségem van rá, a szexuális életünk sem eltérő, sem mennyiségre, sem minőségre, :-))) szeretem nagyon...nagyon. És ez az egy ami fontos. Semmi más.
Ha azt mondja a párod, hogy imád téged, te vagy az élete, de.........sodort valamit ...valakit elé az élet, ami, aki mellett nem akar elmenni, azt szeretné, ha az életének ez is kicsit része legyen, akkor ezzel miért egyenesen arányos a szakítás, a bánat, a fájdalom, a megalázottság érzés, és a válás??? Mért nem fér bele, hisz egy egész életről beszélük?? És mért fér bele nagyon sok esetben a haverokkal napi kocsmázás, évekig az italtól agresszív társ...mért fér bele sok esetben egy uralkodó, mindent jobban tudó, okoskodó, lekezelő ember?? mért fér bele, a családjával sokat nem törődő, gyerekek osztályfőnökét, háziorvosát , barátját, barátnőjét nem is ismerő apuka, sok esetbe anyuka??? Mért fér jobban bele egy olyan ember, aki nem ismeri a házimunkát, aki nem tudja mejik fiókba van a zoknija, hol kell bekapcsolni a vasalót, és fogalma sincs hogy mit kell tenni a paprikáskrumpliba?? Mért van az, hogy olyan dolgok, amikkel igazából nehéz együtt élni, bocsáthatóak, vagy megszokhatóak, vagy csak évekig tűrhetőek, és ha maga az együttélés az élhetőség jól működik, tehát igazi társak vannak együtt, elég egy csók, egy kaland ahhoz, hogy válás legyen, hogy szakítás legyen, hogy onnan már nem azt az embert látjuk akivel jó együtt élni, akivel az életet terveztük? Csak azért, mert emberből van, érez, él, és nem túlél, hanem megél, és nem mindíg velünk?
Mért van az, hogy addig amíg kizárólagosak vagyunk, addig szörnyű, élhtetlen dolgok is megbocsáthatóak, de legalábbis esélyek tömkelegét kapja a másik, hogy változzon, de ha megszűnik a kizárólagosság, abban a pillanatban a legjobb ember is kidobni való lesz, és sok esetben megbocsáthatatlan "bűnt " követett el..... És senki ne mondja nekem, hogy aki szereti a párját, azzal ilyen nem fordulhat elő 50 év együttélés alatt soha.
Tényleg nem értem...."