nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
IXEMGabeo #17762 "Viszont sokkal jobban szeretem, ha valaki megmondja a szemembe a baját, minthogy hátulról tudjam meg, mástól."
Evvel szinte mindenki így van...
"Nem hiszel Istenben. Ez nem tudom mit jelent, csak eszembe jutott:)
Hétköznapi életben nyílt vagy és őszinte, de akit először ismersz meg azzal még zárkózott vagy, később viszont rendkívüli módon meg tudnak szeretni az emberek ezen tulajdonságaid miatt.
Tudsz titkot tartani, sok embernek nyújtasz lelki támaszt, még ha ezzel ki is használnak néha. No nem nagyon, de nem viszonozzák úgy, ahogy az illő vagy elvárható lenne, de ez nem a Te hibád."
Ez itt nagyon igaz, azért emelted ki...utolsó sorral annyiban nem értek egyet, hogy kihasználtak volna. Nem használtak ki, csak megpróbálták, de olyankor mindig visszaléptem és onnantól, hogy ezt felfedeztem nagyívben kerültem azt a személyt...erre rohadtul rá lehet érezni, én még időben vissza tudok ilyenkor lépni, nem nehéz nem szólsz hozzá az illetőhöz többet, vagy pedig csak érzéketlenül...
Kihasználni a keresztapám próbált, de neki meg azért nem sikerült mer anyám védett meg...ez kicsit szégyen, de így volt. Nem részletezem...még mielőtt Sal előjönne, hogy gyámoltalan vagyok és nem vagyok képes megvédeni magam, nos ez változott, mert, ha nagyon muszáj meg tudom magam védeni, ha nem is az átlagos módon nagypofával, de kúltúrált módon képes vagyok megvédeni magam...ehhez higgadtság kell, de az adott hangulattól függ mennyire nem pánikolok be, tudod minden az agyban dől el, amit néha marha nehéz kezelni...
jaja nagyrészt jól jellemeztél...Nem érzem magam konoknak, lehet leírva kicsit túlságosan annak tűntem, de sok mindenbe beleegyezek, természetesen abba nem, amiről abszolút nem látom, hogy az úgy lenne...ezt írtad is, ami nálam biztos azt az érvet fogadom el...naivitással azért nem értek egyet, mert mostmár semmit nem hiszek el a mai világban, ha az naivitásnak számít, hogy néha bízom abban, hogy egy jobb élet jön, meghogy mindent széppé lehet tenni, ha akarjuk akkor úgy érzem az az egészséges naivítás, amiben akadnak realitások is...az igaz részben, hogy gyerek lennék bizonyos dolgokhoz lehetséges nem nőttem fel, de pl amikről véleményeim voltak témákról, legyen az a túlzott felelősségvállalás, munka, házasság, önbizalom téma azoknál én csak a saját elveim írtam le, melyben nem éreztem gyerekességet, pusztán csak saját elv, saját életmód, saját, egyéni elgondolásaim ezek, melybe nem engedtem gyerekkoromba beleavatkozást, hanem én magam láttam mások által tapasztalva olyan dolgokat amikről eldöntöttem, hogy az jó-e vagy sem...Ez az, amit nem érzek gyerekességnek. Amiért engem te gyereknek nevezhetsz az max a kinézetem, mert még mindig elkérik néhol, néhány helyzetben a személyim, maximum, hogy az írásom is gyerekes, és, mert ragaszkodom 1-2 régi dologhoz, amit nem engedek kidobni már, ha ez is gyerekességnek számít. Talán emlékszem, te biztos arra érted ezt, hogy mivel te is abban a helyzetben voltál, hogy icipicit el lettél kényesztetve az egyik szülőd által mindenben, nálam is efféle történt emiatt hiszed azt, hogy az élet nehézségeiről nincs fogalmam. Holott ez nem igaz, mert lelkileg a legtöbb ember totál összeomlott volna a helyemben, de tudod nálam kompenzálta ezt az érzelem elfojtás, monotonság és az egyszerű-ésszerű-logikus megoldások sora....semmit nem bonyolítok túl nem hallgatok az érzelmeimre én inkább a ratio-t választottam nem fogok szarakodni a bonyolult érzelmekkel...ha emiatt gyerekes lennék akkor úgy jártam, de én ezt úgy nevezném, hogy inkább gondolkozom először, mint cselekszem. Amit clio is mondott túlságosan beszari lennék, az meg abból adódik pontosan, hogy túlságosan körülményes, elővigyázatos vagyok ez van...Nálam nehezen oldódnak fel a dolgok, de, ha igen akkor oké minden, mármint fellélegzek, ha nehogy isten túlvagyok egy akadályon.
Humorizálni főként inkább csak írásban tudok, élőben hamar elfogynak a poénjaim mivel eleve komoly embernek számítok. Nekem marha nagy megerőltetés vigyorogni, humorizálni manapság. Mikor igazi gyerek voltam ez sokkal könnyebben ment, mára picit érzéketlen pókerarc vagyok ezt is mondtam már neked....
Ja és végezetül nem PANASZképp írom le, de a csajoknál nem volt túl sok szerencsém, próbálkoztam is, meg nem is, határozatlan is voltam régebben, ami szintén megszűnt, bár még néha gondot okoz a szórakoztatás, de nálam inkább előtérbe van helyezve a komoly lelki beszélgetés a csajokkal, mintsem a humor...Sajnos a környezetembe, aki jófej srác, aki jóképű, meg izmos nálunk ez volt mindig is a menő...most ahova járok itt pedig mindenki foglalt. Egyébként is ez a része eleve nehéz, hogy érzéketlen emberként engem megszeressenek. a Jó oldalam valóban igyekszem kimutatni, de pont abból adódoan amit mondtál, hogy nem értékelnek így vajnyi nehéz. Meg tudom én csinálni, ha hiszek benne minden megy, de ehhez kell a másik ember is. A legtöbb helyzetben, ahhoz kell egy csapatmunka, hogy a nagy répát kiemeljük a földből, ahogy a mesében is volt... Mint mondtam önzőség nálam ritka vagy nem tudom, hogy létezik én az önzetlenséget próbálom szem előtt tartani...tudom h ez saját magamnál nem vezet eredményre, de erre neveltek rá, nem mondom h ki, mi, kik...
kicsit hosszúra sikeredett, bocsi, hogy koptattam a billentyűzetet, de kiegészítésképp, ahogy te is leírtál még dolgokat magadról én még őszintén leírtam azt, amit esetleg nem láthattál, vagy nem tudtál...