nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
partizan182 #16382 Sziasztok!
Látom nagy a világfájdalom, gondoltam írok ezt-azt hátha segít.
Először is: nem vagy egyedül. Talán ez a legfontosabb, ha ezt elfogadod sokkal könyebb lesz a többi. Rengetegen vagyunk a világon magunkba húzódó, kisebbrendűségi komplexusokkal küzdő intravertált emberek (sőt mindenkinek van valami komplexusa, aki szerint neki nincs az hazudik vagy elfojt). Nem mindenki partiarc, nem mindenki barátkozik könnyen, nem mindenki olyan hűdenagy társasági ember, sőt. Persze a szórakozóhelyek tömve vannak velük (nem véletlen a partiarc jelző), de társaságot nem csak diszkóban/kocsmában lehet találni, erről majd később.
Kemény időszak: huszas évek eleje nehéz időszak, ezen túl kell lenni. Az ember ekkor kezdi magát fejben elhelyezni a nagy világban, tudomásul veszi saját hibáit/problémáit és elkezdi az önálló életet. Nem egyszerű, sokak szerint az átlagember kb 40 éves korára jut el oda, hogy feltételek nélkül el tudja fogadni saját magát. Emiatt ne ess kétségbe, mindenki megsínyli ezt az időszakot, túl kell lenni rajta (mint. pl a pubertáson), el fog múlni.
Félelem, szorongás: mind félünk és szorongunk életünk során. Jómagam is ismerem azt a kellemetlen érzést mikor az ember konkrétan beijed: nyomás a mellkasban, elkezdesz izzadni, hirtelen leblokkolsz. A leghétköznapibb, legkevésbé veszélyes helyzetekben (pl hivatalos ügy intézése, egy lány megszólítása) el tudja kapni az embert, roppant kellemetlen. Ami nekem bejött: ilyenkor megkérdezed magadtól: mi a legrosszabb ami megtörténhet? Ha a válasz nem az instant death akkor a félelem érzése nem más, mint az agyad természetes reakciója egy olyan helyzetben amit korábbi tapasztalatokból építve nem tud megoldani (magyarul nincs nagy gyakorlatod a dologban). Ilyenkor nagy levegő és hajrá! Hisz: mi a legroszabb ami történhet?
Társaság, barátok: legnehezebb kérdés, egy visszahúzódó típus sosem fog barátokat találni szórakozóhelyen, ha élete végéig minden este le is megy "bulizni". Kedves emberek ugyan vannak, de nem a kocsmában fogod őket megtalálni. Javaslat: járj el klubokba, körökbe. A tevékenység igazából mindegy is a gyöngyfűzéstől kezdve a víváson át a barlangászásig bármit választhatsz, nagy valószínűséggel kedves összeszokott csapatra találsz, akik (ha te is kedves és nyitott vagy feléjük) hamar befogadnak. Külön hasznos, hogy ilyenkor adott a közös téma, így a beszélgetésbe is be tudsz kapcsolódni (ha nem is azonnal, néhány alkalom után mindenképpen). Inkább kézműves/természetjáró területet ajánlom neked, sportkörökben azért sok az extravertált népség.
A lényeg, hogy csináld: el kell fogadni: magától semmi sem lesz jobb. Eltölthetsz éveket elmélkedve azon, hogy vajon miért lettél olyan amilyen, de ez nem változtat a tényen, hogy milyen is vagy. Tökéletlen mind mindannyian. Ami változást hoz, és ami a lényeg, hogy mit kezdesz magaddal. Önelfogadáson nem kell filóznod, mert amíg az életed többi részét nem teszed rendbe, magad sem fogod elfogadni.
Remélem tudtam segíteni a "nagy" (26 évnyi) életbölcsességemmel, jómagam is megszenvedtem a problémáddal, bőven van még mit tennem.
Kis kritika a bannerhez: "aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható". A külsőt sz*rjátok le, ha szerelmes leszel az nem a cickók vagy a szép pofi miatt lesz, bent van a lényeg. Addigra pedig már úgyis ő lesz számodra a legszebb.