nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
ioinme #14161 Sziasztok, kicsit nem ide vágó téma, de valaki jólenne ha segítene benne. Fiú vagyok, lassan egy évesek leszünk a barátnőmmel, de egyre többet veszekedtünk az utóbbi időben s gyakran hangsúlyozta hogy nem akar elveszíteni meg nem bírná ki nélkülem. (ez még később fontos lesz) Általában ezek apró, csintalan veszekedések voltak, pár perc múlva mindig kibékültünk. Legutoljára egy hete vesztem vele össze meg ő is velem de akkor megígértük a másiknak hogy nem lesz több veszekedés, ez mind szép és jó, de azóta olyan furcsa. Lehet hogy csak én beszélem be (ezt mondják a haverok meg ő is mikor tisztázni akartam) de ennek ellenére mégis nagyon félek. Úgy érzem most ebben a helyzetben még fontosabb lett nekem, és úgy érzem elveszíthetem. A viselkedése SZERINTEM megváltozott, szerinte nem. Furcsa, a poénjaimon nem röhög annyit meg úgy általában sem nevet annyit velem az utóbbi 3-4 napban, itt volt húga fiúja, ha ő poénkodott valamivel azon bezzeg nevetett mindig. :S nagyon ingerlékeny is volt például tegnap, csomószor le voltam hordva apró hülyeségek miatt, de persze én tűrtem mert nem akarom elveszíteni. De rengetegszer meglettem tegnap bántva. Viszont voltak tegnap is meg az elmúlt napokban is pillanatok mikor tényleg én is azt mondtam hogy nincs semmi baj, ő is olyan volt mint amilyennek lennie kellene. Nyíltan beszélgettünk, azt mondta csak feszültebb. (ami érthető, suli végi hajtás stb.) viszont tegnap előtt azt mondta, ha neadj isten szakítanánk, akkor ígérjem meg hogy nem csinálok semmit, és ha fordítva lenne ő sem csinálna. Na most ez azért riasztott meg, mert eddig időnként hangoztatta, hogy nem bírná ki nélkülem, megijesztett, hogy mi ez a változás egy hét alatt. :S Tényleg lehet csak bebeszélem magamnak, és én hiszek neki, ha azt mondja nincs baj, de néha a lányok nem az igazat mondják akármennyire akarjuk, legalábbis ez az én tapasztalatom. A szeme is egy hete furcsa, mintha végig könnyezne. Elvileg (nem mutatta még, de mondta megmutatja ha akarom) papírja van róla hogy allergiás és ezért könnyezi. Viszont soha nem láttam még hogy eddig valaha könnyezett volna. Akár ez is bebeszélés lehetne, viszont télen volt egy nagyobb magánéleti nem velem kapcsolatos gondja, akkor is ilyen volt a szeme, végül kihúztam belőle hogy baj történt a családban. És ami a legfontosabb: Alapvetően nem vagyok egy paranoiás fajta, két komoly barátnőn vagyok már túl, és mindkét esetben, többszö9r megéreztem már a "rosszat". Ott is azt mondták én vagyok a hülye, meg beképzelem, mégis éreztem valami rosszat, valami vihar előtti fojtogató érzést, és most is ezt kezdem érezni. Szerintetek mi van most? Aggódjak-ne aggódjak? Nem bírom belőle kiszedni mi a baj, erőszakoskodni meg nem akarok mert ha tényleg nincs akkor ezzel rontok el mindent. Ráadásul valahol olvastam, hogy nem érdemes tudtára adni hogy nem tudok nélküle létezni, mert (fordított pszichológia) nem érez majd irántam kihívást, éppen fordítva, tudatni vele hogy megtudnék lenni nélküle is. Kinek mi a meglátása? :(