nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#13407
Egyetértek. Bár gyerekem nincs (szerencsére, hisz sajnálnám a gyerkőcöt, egyrészt ebbe a világba (?!), másrészt olyan bolond anyával, mint én lennék... :D), és újabban már nem is látom értelmét a társas kapcsolatoknak. Nem mondom, hogy én nem vagyok hibás, igenis, az vagyok, mert makacs, hisztis, akaratos és kiszámíthatatlan vagyok, nem alkalmazkodom senkihez, gyakran hiszem magamról, hogy én vagyok a királylány. Nade melyik csaj nem ilyen?
Vannak nálam rosszabbak, akik nem arra hajtanak, hogy "mindössze" szeressék őket, esetenként beszélgessenek vele (s minő embertelenség: akár érzelmekről is!), hanem pénzre, ajándékra, ékszerre.
Minden ökörségem ellenére igenis, normálisnak tartom magam, arra vágyom, hogy szeressenek, és ha már egy pasinak volt pofája meghódítani, ne csak addig tegye a szépet, míg be nem adom a derekam, hanem tartsa észben emberi mivoltom: nálam a szerelem nem egyenlő a szexszel, nekem szükségem van arra is, hogy egy hosszú nap végén hazamenve átöleljenek. Lehet, hogy magasra tettem a mércét, lehet, hogy tényleg igaza van a kedvenc írónőimnek: a pasik képtelenek kimutatni az érzelmeiket. És nem, nem vagyok "nősoviniszta", sem hiperaktív feminista (de még csak aktív sem), egyszerűen csak nem értem, miért nem kell a rendes lány, ha van?!
Oké, lehet jönni azzal, hogy rendes pasi is van, és az se kell, és igazatok is lesz.
De akkor itt jön a kérdés: miért nem kellenek egymásnak a rendesek? Ennyire mazoisták lennénk? Inkább szenvedünk egy rosszfiú/lány mellett, ahelyett, hogy kinyújtanánk a mancsunkat a(z esetlegesen pont mindig mellettünk álló) legjobb barátunk felé, aki nem csak barát...
Valaki el tudja nekem magyarázni??
(Salsoul, te ne, tisztelem minden gondolatmeneted, de nekem most nem fennköltségre van szükségem, nem kell hideg logika, nekem most EMBER kell.)
Nahh, ez már megint hosszú, és zavaros lett, de remélem, azért felfogható. :)