nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#12096
Nem kell kutakodni, nagyon szivesen leirom neked, mi történt/történik a "házam táján": én magam is a már leirt közegben nőttem fel, és élek ma is, bár elsősorban megfigyelőként (ma már). Intézeti múltamból kifolyólag világéletemben drogosokkal, k*rvákkal, bűnözőkkel voltam körülvéve, de valahogy mégis mindig sikerült felülkerekednem az antiszociális jellemvonásaimon (még ha egyszer-egyszer régebben át is billentem a "sötét oldalra"), tehát van lelkiismeretem, képes vagyok józanul gondolkodni és itélkezni, felfelé törni és nem lefelé csúszni, magyarul szociális személyiség vagyok, de nem vagyok sem madár, sem bárány, sem hülye. A boldogságra törekszem, ahogyan mindenki más is, csak én már megtapasztaltam, hogy a boldogságot nem lehet aberrált, kifacsart gondolkodással nemhogy elérni, de megközeliteni sem. Az antiszociális ember ezt nem képes felismerni. A már emlitett múltamnak köszönhetően általában véve elmondható, hogy számottevően tapasztaltabb vagyok, mint a korombeliek, és ez egész életemben igaz volt rám, nálam jóval idősebb emberek is ugyanezt gondolják rólam. Mivel mindenkivel megtalálom a közös hangot (az ésszerűség határain belül, ahogyan már irtam), ezért kevés olyan tipusú ember van, akivel ne tudnék idővel zöld ágra vergődni. Viszont az emberi butasággal, a szűklátókörűséggel éppen emiatt nem tudok mit kezdeni az idő múlásával sem, ha arról van szó, hogy a szociálisabb irányba szeretnék elmozdulni. A kurvából nem lesz királylány, a drogosból nem lesz felelősségteljes, családos ember (tisztelet a nagyon kevés kivételnek, akik viszont erősitik a szabályt), az antiszoc figurából NAGYON ritkán lesz szociális ember. Úgyhogy amikor ilyeneket olvasol, érdemes azt is számba venned, hogy biztosan létezik olyan ember is, mint én. ;)