nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#10418
A kornak ehhez semmi köze, e szempontból teljesen lényegtelen, de hogy egy ilyen lényegtelen információt nem árul el, az is prezentálja, hogy valószínűleg végtelenül bizalmatlan, ami a mai világban teljesen érthető.
#10363:
"Azért, mert emberi tulajdonság..."
Ha ezt általánosságban leírod, hogy ez egy alapvető emberi tulajdonság, akkor miért hiszed, hogy te más lehetsz ilyen téren? De rendben. Legyél más, elfogadom. Azt is, hogy sokan ezzel az emberi tulajdonsággal élnek, de miért hiszed azt, hogy ezen felülemelkedni csak te vagy képes?
"Más: te éppen elmondod a csajnak, hogy a hobbid az autók, és mennyire utálod a festészetet..."
Feltételezel, mások helyett gondolsz el valamit, és erre építed, hogy te nem ilyen leszel. Miből gondolod, hogy (mindenki) más így viselkedik, ahogy elképzeled róluk?
Miért hiszed, hogy másoknál nincs akkora szabadság a párkapcsolaton belül, hogy neki (a példádon keresztül élve) nem kell autókiállításokra, nekem meg nem kell tárlatokra járni, bájvigyorral az arcomon?
Ha megkérdezi, el fogom mondani a miértekkel együtt.
Azt gondoltam (az eddigiekből), hogy ha megkérdezi, akkor az őszinteségedből eredően elmondod neki.
A kérdés az, hogy csak úgy szimplán magadtól, elmondod-e neki, anélkül, hogy ő kérdezné.
Ha nem fog neki tetszeni, amit hall, akkor milyen konklúziót vonsz le? Rossz volt a felmérési technikád (mert erre nem derült fény), sértő ez az ismerkedési forma, esetleg nemes egyszerűséggel csak nem ő a megfelelŐ?
Ez a bárcsak tesztelne mielőtt megismered, ezt gondolom írnom sem kell, hogy az esély erre, - hogy te őt, ő meg pont téged ilyen formában elemezzen ki -, szinte a nullával egyenlő.
De minthogy ő nem fejtegetett téged, így éppen ugyanúgy véget érhet x hónap után, bármennyire is alapos volt részedről a felmérés. Ezért folyamodnak mások (a szerinted megjátszások sorozatán alapuló) klasszikus, találkozás utáni megismerkedéshez, mert pl. így egyszerre lehet kétirányú az ismerkedés, tesztelés.
Az őszinteség elég fontos - mert végül is erről (is) szól a téma szerintem.
Mit gondolsz, aki őszinte, de e mellett tapintatos, az már megjátssza magát?
Aki megmondja a másiknak, ha valami nem tetszik neki, de nem traktorral szántja fel annak lelkét, az fantom, vagy őszinte ő is, de nemtetszését nem a másik feltétlen megsértésének formájában közli?
"Ezt miből érzed? Komolyan elmondhatnád, komolyan érdekel – tényleg."
Majd erre is sort kerítek egyszer.
Az individuum meg egy sajátos kérdés. Mitől egyedi valaki?
Csak mert nem akarsz csordaember lenni, még vannak dolgok, amiket sajnos ugyanúgy célszerű tenned, ha élni akarsz.
Igazán 100%-ig senki nem lehet az, mert fiatalon el fog patkolni, a saját egyediségének köszönhetően. Tele a temető individuumokkal, s ugyanúgy csak abban a földben rohadnak, mint a tömegemberek (Ha jön a vonat, te is csak megállsz a sínek előtt, mint a sok tucatember;-) ).