Vang So#20
Keverednek itt a dolgok egy pöttyet, de sebaj, majd szálazgatjuk :))
Egyrészt a probléma nem egygyökerű, azaz, hogy a gyereket az sms rontja el (ez az olcsó bulvárállítás), hanem több hatás dolgozik egyszerre, amelyben az sms csak egy összetevő.
A mai fiatal alapvetően más kultúrában szocializálódik, mint mondjuk tette azt a korosztálya 50 éve, sokkal több képi információval találkozik, és a régitől nagyon eltérő szöveges környezettel. Ennek megfelelően pl. kevés egybefüggő, magasan strukturált, nyelvileg komplex szöveget olvas (pl. regény), vagy ír (pl. hagyományos levél) és sokkal több töredékes, információközpontú, funkcionalitásra kihegyezett, kifejezetten és célzottan sematizált, egyszerűsített, könnyített és ad-hoc texteket olvas és ír, mint pl. használati utasítás, filmfelirat, súgó, komment vagy épp sms.
Ennek megfelelően sokkal könnyebben értelmez bizonyos képi struktúrákat és összefüggéseket (pl. egy klip), cserében sokkal nehezebben boldogul az absztrakt és elvont nyelvi szerkezetekkel, sok lesz az általa nem ismert szó, nyelvi fordulat, stilisztikai, retorikai alakzat. Mindez persze visszahat a szövegalkotásra is, és nem csupán a technikai akadály a bibi (mobil-billentyűzetről szöveget pötyögni kényelmetlen és macerás), az csak ráerősít a dologra és a napi gyakorlattal konzerválja az állapotot.
A nagyobbik gond az, hogy a nyelvhasználat és szövegalkotási készség igen erős összefüggsében áll a gondolkodással is, lévén alapvetően és lényegileg a nyelven keresztül és a nyelv által gondolkodunk (nincs nyelv nélküli gondolkodás).
Innen már érthető az aggodalom: a nyelvi szegénység, a kifejezőkészség retardáltsága a világról való gonolkodás és így a személyiség és a szellemi kultúra primitívvé válásának veszélyét is magában hordja.
A nyelvújításra anno éppen azért volt szükség mert szegény és hiányos volt a magyar nyelv egy sor dolog kifejezésére, és ezen területek pótlására a németet, latint és franciát használta, amely úgy hatott vissza a nemzeti nyelvre, hogy az egyre kevéssé számított a kulturális és tudományos szövegek közvetítésére, és barbárnak minősült. A mozgalom lényege éppen abban állt, hogy beillessze, magyarítsa ezeket az elemeket és hiányzók helyére újakat hozzon létre, azaz egy bonyolult tartalmak kifejezésére alkalmas kultúrnyelvet hozzon létre!
Nyelvi szempontból a jelenlegi folyamat részben hasonló, hiszen egy sor (főleg angolszász) nyelvi elemet integrál és igazít a magyar nyelvhez (ragok, jelzők, toldalékok, igekötők stb.), ugyanakkor szerekezeti szinten (ill. új szóalkotások terén) valóban visszaesés érezhető, azaz a kifejezés gazdagsága és pontossága drámaian csökken, ezzel együtt pedig a világról való beszéd színvonala zuhan.
Elég megnézni a nagy mintaadó, a média vagy akár a politika nyelvhasználati gyakorlatát, a sematikus igénytelenség és az önismétlő, kis gondolati hatótávolságú szleng jól mutatja, hogyan is függ össze a szellemi és nyelvi leépülés.
A poroszos nevelés ebből a szempontból szerintem nem éppen a visszasírandó metódus, mivel bár sok gyakoraltian elemmel rendelkezett, mégsem segíti, sokszor inkább gátolja a kreativitást. Ahogyan a szépírás sem az íráskészséget, hanem a formalizmust mutatja csupán, a grafológia szerint éppen az érett személyiség jele az ún. „kiírt” írás, azaz a lendületes, nem rajzolt és szabályos mint inkább csak jelzésszerű íráskép (ami persze nem is görcsösen gyerekes ákombákom).
Egyszóval az sms csak egy (és nem feltétlen ártatlan) pont ebben a sztoriban, de kiváló bűnbak.