Informatika és tudomány

  • SHADOWEYES7
    #844
    A szántás
    A szántás alapvetően forgatáson alapuló művelet, ahol a barázdaszelet kivágása után lazítás, porhanyítás és kisebb mértékű keverés mellett a barázda-keresztmetszetnek megfelelő szeletet átfordítjuk. Az eke művelőeszköze, az ekefej, úgy van kialakítva, hogy egy függőleges és egy vízszintes vágással a talaj felszínéből egy, a barázdaszelet keresztmetszetének megfelelő részt kihasít, majd a barázdaszelet sarka környékén elhelyezkedő elméleti forgáspont körül átfordítja (39. ábra). E folyamat során a talaj eddigi szerkezete megváltozik: fellazul, aprítódik és keveredik.
    A szántás művelete egy bonyolult, összetett folyamat. Jelentős vonóerőt igényel, amely kifejezhető a traktor függesztőberendezésén jelentkező, az ekére jellemző vontatási ellenállással. A vontatási ellenállás Gorjacskintól származó képletének elemzéséből megismerhetők azok a tényezők, amelyek energetikai szempontból leginkább jellemzik az eke munkáját. Az elterjedten használatos képlet az alábbi három tagból áll:

    F = F1 + F2 + F3 = fFG + knab + εnabv2 [N].

    A kifejezés első tagja – F1 – az eke súlyerejét, valamint a barázda falán és fenekén fellépő súrlódási tényezőt (f) veszi figyelembe.

    A második tag – F2 – függ az ekefejek számától (n), a barázda keresztmetszetétől (a × b) és a kihasítási és tömörítési munkát jellemző deformációs tényezőtől (k).

    A képlet harmadik tagja – F3 – a talajszelet gyorsításához, oldalirányú szállításához és tereléséhez szükséges erőhatásokat veszi figyelembe, ahol az n × a × b szorzat az eke által átművelt teljes keresztmetszet, ε az eke és a talaj jellemzőinek egymásra hatását fejezi ki. A sebesség (v) négyzetes alakban szerepel.

    A fenti kifejezés kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a szántás elvégezhetőségét és munkaminőségét – egy adott munkaszélességű gépnél – csak a munkamélységgel és a haladási sebességgel lehet befolyásolni. A munkamélység általában szükségszerű követelmény, így csak a műveleti sebesség megválasztására van módunk.

    Az ekék szerkezeti felépítése
    Az ekének – traktorhoz való csatlakozásának alapján – függesztett vagy féligfüggesztett (40. és 41. ábra) változata különböztethető meg. A technikai fejlődés egy régebbi szakaszában a vontatott ekék voltak az elterjedtebbek, de ma már alig lehet ilyen géppel találkozni



    Az eke munkavégző szerve az ekefej (1), amelyből általában többet fognak fel az eke keretére. Ezen a kereten helyezik el a kiegészítő berendezéseket is. A keretszerkezet (2) fogja össze egy egységgé a gépet, teszi lehetővé a traktorhoz való csatlakoztatást (3).


    Az ekefej
    Az ekefejek végzik a szántás tényleges műveletét. Oldható kötéssel, általában csavarok segítségével vannak a keretszerkezethez rögzítve. Az ekefejszár (42. ábra, 1) a felfogó résztől az eketestig nyúlik le. Az eketest (43. ábra, 1) fogja össze mindazon funkcionális elemeket, amelyek a szántásban részt vesznek. A haladási irány szempontjából legelöl halad a szántóvas (43. ábra, 2), amely a barázdaszelet vízszintes kivágását végzi. A szántóvas felületével egy síkot alkotva a kormánylemez (43. ábra, 3) követi azt. A kormánylemez barázdafal felé eső éle választja el a barázdaszeletet a még szántatlan területtől. A kormánylemez felületén végigcsúszó talajszelet átfordul, közben rögökké töredezik szét. Az összetett mozgás eredményeként a rögök részben keverednek is. A kormánylemez munkájának jellemző tulajdonságait felületének görbületei határozzák meg. A kormánylemezeket többé-kevésbé azonos elvek szerint kialakított görbületi szabályok szerint (44. ábra) csoportosítva gyártják. A talaj minőségének, kötöttségének, az agrotechnikai követelményeknek stb. megfelelően – különböző típusú kormánylemezzel szerelt ekéket lehet vásárolni.



    42. ábra - Ekefejszár a felfogóelemekkel

    43. ábra - Az eketest a csatlakozó szerkezeti elemekkel

    Az ekék fajtái
    Azokat az ekéket, amelyeket az ekefejek jobbra forgatnak, ágyekéknek nevezzük. Az ágyekékkel mindig úgy kell a szántás irányát, a szántandó terület nagyságát megválasztani, hogy a lehető legkevesebb össze- és szétszántott barázda keletkezzen.

    A váltvaforgató ekék alkotják a másik csoportot. Ezen belül alapvetően két típust különböztethetünk meg: a váltóekét és az ikerekét. Mindkét típusnál ugyanannyi jobbra és balra forgató ekefejet találhatunk, csak azok a váltóekénél egymáshoz képest 90°-ra, az ikerekénél 180°-ra helyezkednek el (46. ábra). A váltóekék ma már kimentek a divatból, mert a traktorból vezérelve hidraulikus úton forgatható ikerekék kiszorították őket. Így, ma ha váltvaforgató ekéről beszélünk, ikerekéről van szó.



    46. ábra - Két- három-, négyekefejes váltvaforgató ekék (ikerekék)


    A váltvaforgató ekék jobbra és balra forgató fejeit a keretükkel együtt váltogatni lehet. Ha a táblán a jobbra szántó fejekkel kezdtünk el dolgozni, a tábla végén átváltunk a balra forgató fejekre. Ugyanabban a barázdában jöhet vissza az eke, amelyikben az előbb ment, így elkerülhetők a tábla közepén az össze- és szétszántásból eredő egyenetlenségek (lásd az ágyekéknél). A váltvaforgató ekékkel történő szántásnak különösen nagy jelentősége van a lejtős területeken, dombvidéken a rétegvonal menti szántás esetében, mert így mindig felfelé lehet forgatni a földet, ami előnyös a talajerózió megakadályozása szempontjából.

    Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.