Informatika és tudomány

  • SHADOWEYES7
    #2874
    ZÚZOTT KŐ, FŰRÉSZPOR ÉS VINASZ
    [2001. dec. 15. 11:24]



    Itt a tél, havasak, jegesek, csúszósak az utak, a járdák. A legkézenfekvőbb, legelterjedtebb megoldás a sózás, ám a só károsítja a környezetet. A betonjárdára, aszfaltútra kiszórt só egy része olvadáskor a hólévet együtt elfolyik, beszivárog a talajba, károsítva a növényzetet s magát a talajt is. Az út menti fű, a facsemeték akár ki is pusztulhatnak. Emellett a só korrodálhatja az acélszerkezeteket, ezért hidakon, felüljárókon különösen csínján kell bánni vele. Budapest közútjainak hómentesítéséről a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. gondoskodik. Mint Szegedi Péter szóvivőtől megtudtuk, pontosan tisztában vannak a só áldatlan hatásával, ezért kellő óvatossággal alkalmazzák. Egyrészt só és kvarchomok keverékét használják, másrészt olyan szórógépekkel dolgoznak, melyek elektronikus adagolórendszere lehetővé teszi, hogy csak az éppen szükséges mennyiség kerüljön az útfelületre. Ennek megállapításához szakértők vizsgálják a levegő hőmérsékletét, a talaj menti hőmérsékletet, s figyelembe veszik a hóréteg vastagságát is, nemkülönben az időjárás-előrejelzést. A kiszórandó sómennyiség az út jellegétől is függ. Mint megtudtuk, az útra négyzetméterenként legfeljebb 40 gramm szóróanyag hinthető, védett fasorokban azonban csak 20, hidakon és felüljárókon pedig 10 gramm. Olykor azonban a sózás nem elég. Gyakran megesik, hogy a lehullott hó napközben megolvad, este azonban újra megfagy, kemény jégpáncélt képezve az úton. Ha a hőmérséklet mínusz 6-9 fok alá csökken, a sókristályok nem képesek megolvasztani a jeget, így aztán muszáj csákányt fogni, ha járhatóvá akarjuk tenni az utat. Az ilyen esetek elkerülésére rendszerint az elősózás műveletét alkalmazzák, azaz sót hintenek az útpályára, mielőtt még a hó leesne. A Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. 1200 kilométer főút és 2100 kilométer mellékút tisztán tartásáról gondoskodik. Hirtelen lehulló, nagy mennyiségű hó esetén először a fő tömegközlekedési útvonalakat, hidakat, felüljárókat tisztítják meg, az autóbuszvonalakat, a hegyvidéki utakat szabadítják fel, és a lakosság ellátását szolgáló intézmények, egyebek közt a kórházak, kenyérgyárak, tejüzemek elérhetőségét biztosítják. Az ingatlantulajdonosokra hárul a házuk előtti járdaszakasz megtisztítása. Az Állami Autópálya-kezelő Rt. sajtóosztályán azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a sózás voltaképp kompromisszum. Mértékét ugyan lehetne jelentősen csökkenteni, ha telente minden autós hólánccal járna, ám az autópályákon a legmagasabb szintű útüzemeltetési szolgáltatást kell nyújtani, ami hómentességet jelent. Ez az állapot sózás nélkül nem valósítható meg, de idehaza szerencsére nem annyira kemények a telek, hogy a szükséges szórás jelentős környezetkárosítással járna. Érthető, hogy a gyorsforgalmi utak hómentesítése rendkívül fontos a biztonságos közlekedés szempontjából, ám a települések belterületén, a járdákon és mellékutakon egyéb Lehetőségek is megfontolandóak. Nem csupán az amúgy is rengeteg környezeti kárt elviselni kényszerülő városi növényzet védelme miatt, de például azért is, mert a sós latyak a lábbelik élettartamát is megrövidíti. Az alternatív megoldások terén nem egy hazai település tett már lépéseket. Győr városában például már vagy hat éve a vinasz nevezetű szeszgyári mellékterméket használják hómentesítésre, tudtuk meg a győri Kommunális Szolgáltató Kft. munkatársától, Rokovszki Györgytől. A vinasz, a sóval ellentétben, mínusz 8-10 fokon is hatékonyan olvaszt, hátránya azonban, hogy a talajba kerülve trágyaként viselkedik és erőteljes növényburjánzást okoz. Ezért csatornák mellett nem is alkalmazzák, nehogy az élővizekbe kerüljön. Alkalmas anyag lehet az egészen apróra zúzott kő, esetleg sóval keverve, vagy a kohósalak, a leginkább környezetbarát azonban a fűrészpor, melynek óriási előnye, hogy tavasszal magától lebomlik, anélkül, hogy károsítaná a környezetet. Hanga Piroska 2001.12.14.
    Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.