• SHADOWEYES7
    #2306
    A gabonakombájn szerkezeti felépítése és működése
    A 190. ábra hagyományos felépítésű gabonakombájnt mutat. A gép az alábbi műveleteket végzi:

    aratás,

    a learatott állomány adagolása a cséplőszerkezetbe,

    cséplés,

    szalmaszállítás és rázás,

    szemtisztítás,

    a kicsépeletlen termény visszaszállítása a cséplőszerkezethez,

    szemgyűjtés a magtartályba.



    Az aratás az ún. aratószerkezettel történik, amelynek fő részei a rendválasztó (1), a motolla (2) a terelőujjakkal (3), az alternáló mozgású kasza (4) és a terelőcsiga (5).

    Az aratószerkezet elülső élét alkotó kasza mozgó pengesora az álló pengék (kaszaujjak) fölött végez alternáló mozgást. A két pengesor elvágja a szárakat, a motolla pedig a növényt hátrafelé, a terelőcsigához továbbítja. A forgó motolla terelőujjai vezéreltek, vagyis önmagukhoz képest mindenkor párhuzamosan mozdulnak el. Az ujjak kerületi sebessége a terelő hatás érdekében a haladási sebességnél kismértékben nagyobb. Korszerű kombájnokon a motolla magassági és hosszanti helyzete (6), a terelőujjak szöghelyzete, valamint kerületi sebességük menet közben is változtatható.

    A terelőcsiga feladata a teljes aratási szélességben levágott növények középre és hátrafelé továbbítása. Emiatt a hengeres szerkezet két végén jobb-, illetve balmenetes csigalevelet, középen pedig vezéreltujjas továbbítószerkezetet találunk.

    Az anyagot a cséplőszerkezet felé ezután kaparóléces felhordó továbbítja (7). Az aratószerkezet szállítási helyzetben hidraulikus munkahengerrel kiemelhető (8).

    A cséplőszerkezet fő részei a cséplődob (9) és a dobkosár (10). Ezek kialakítása látszik a 191. ábrán. A kaparóléces felhordó (1) által szállított anyag a dob és kosár közé kerül, együttes ütő- és dörzsölőmunkájuknak következménye a cséplés.


    A cséplődob (2) 500–600 mm átmérőjű, forgó, hengeres test, palástján helyezkednek el alkotó irányban a verőlécek (3). A cséplendő termény alapján választható meg a legkedvezőbb léckialakítás. Kerületi sebessége fokozatmentesen állítható 12–34 m/s között, szárazborsó cséplését 13–15 m/s-nál ajánlják. Általánosan igaz, hogy a sebesség növelésével csökken a kicsépeletlen terményhányad. Határt szab azonban ennek a szemek törése: az ütközési sebességgel arányosan nő a szemekkel közölt energia, amelynek a törési energiaszint alatt kell maradnia.

    A dobkosár a dobot géptípustól függően 105–140°-os szögben (α) fogja körül. Íves keretbe (4) fogott kosárlécekből (5) és kosárpálcákból (6) áll. A dob és kosár közötti rés (7) az anyagáram irányában csökkenő, így egyre fokozottabbak a verőlécek okozta ütések és a dörzsölő hatás. Lehetőség van a cséplendő terményhez igazított résméret beállítására is (8).

    A kicsépelt szemek kb. 10% a cséplőszerkezetet a szalmával együtt a dob és kosár közötti résen hagyja el, és a fordítódob (190. ábra, 11) hatására a szalmarázóra (12) kerül. A szalmarázó feladata a szalma között rekedt szemek kirostálása. Hajtott, lépcsős tengelyekre szerelt lemezládák alkotják, amelyeket rostalemez fed (192. ábra). A ládák oldaléleinek aszimmetrikus fogazása a szalma visszacsúszását hivatott megakadályozni. A szalma végigvándorol a ládákon és hátul elhagyja a gépet (13). A rostafelületen áthullott szemek a láda fenekén végigcsúszva a nyitott ládavégen keresztül a lengő fenéklemezre (14) esnek.


    A kicsépelt szemek mintegy 90%-a a kosár nyílásain ugyancsak a lengő fenéklemezre hullik át. E lemez aszimmetrikus bordázata és lengő mozgása révén a ráhulló anyagot hátrafelé, a tisztítószerkezetre továbbítja. A szemekkel együtt a kisebb növényi részek és törmelékek (pelyva, törek) szintén áthullhatnak a dobkosáron és szalmarázón.

    A tisztítószerkezet a szemek elkülönítésére hivatott. Eszközei a törekrosta (15), pelyvarosta (16) és a szelelő vagy ventilátor (24). A tisztítandó anyagáram a lengő fenéklemezről kerül a törekrostára. A szem és az apró szennyezők áthullanak, a kicsépeletlen kalász vagy hüvely fennmarad és a kalászszállító csigához (17) kerül. E csiga a kicsépeletlen terményt a cséplődob fölé szállítja (18), ezzel újracséplésük biztosított. A törek- és pelyvarostán áthullott szemek a szemszállító csigán (19) keresztül kaparóelemes felhordó (20) és csiga (21) közvetítésével a magtartályba (22) jutnak. A tartály szakaszos ürítése a legmélyebb pontján elhelyezett szállítócsigával (23) történik.

    A könnyű szennyezőket a szelelő hátrafelé kifújja.

    A kombájnok aratórésze le- és felszerelhető, kukorica, napraforgó és más különleges növények betakarításához speciális adapterrel helyettesíthető.

    Motorjuk (25) a magtartály mögött helyezkedik el. Mivel a gépnek igen tág sebességtartományban kell üzemelnie, régebben mechanikus hajtás mellett sok sebességfokozatot és variátort alkalmaztak, az újabb gépek hajtása hidrosztatikus. A hidraulikus szivattyút (26) a motor közelében helyezik el.