remark#30
Komolyan nem ertem miket irogattok. Ha az egyenlosegre valo torekves nem magatol ertetodo termeszetes igenye az embereknek, akkor megis ki eroszakolja rank a diktaturak megdonteset, a rabszolgasag megszunteteset, az olyan torvenyek megalkotasat amik egyenlo kozteherviselesrol szolnak? Johogynem azt mondjatok hogy azert dolnek meg a diktaturak is, mert az emberek irigyek a diktatorra, es inkabb ok akarnak diktator lenni.
Ha az egyenlotlenseg lenne a termeszetellenes, akkor nem a rabszolgasagbol "fejlodnenk" (valtoznank) a demokracia fele, hanem forditva. Ha az elnyomas, a kizsakmanyolas lenne termeszetes, akkor szerentnenk kiralyok, meg cárok uralma alatt elni, meg szeretnenk masok erdekeit kiszolgalva haborukban meghalni.
A nyul se futna el a farkas elol, hanem ongyilkos nyulak csoportjai kergetnek a farkasokat korbe a mezon.
Nem kellene osszekeverni a "mi megy a vilagban"-t azzal hogy "mire van igeny a vilagban". A cikk nem azt irja hogy a vilagban dul az egyenloseg, hanem azt, hogy ha tehetnek, az emberek jelentos resze inkabb kooperalva, békében, egyensulyban elne. Azt meg megint total elfelejtitek, hogy a kiserelet is megmutatja hogy van egy 10-15%-a az embereknek akik igenis a masik kárára tovabb noveltek a mar megszerzett vagyont.
Nem kell osszekeverni azt sem hogy egy allatot egy masik lenyom-e, azzal, hogy mi lenne az igenye azoknak az allatoknak. Az igenyuk az, hogy mindket faj tuleljen. Nem az egyeni konfliktuson van a lenyeg, hogy 1 adott farkas megevett 1 adott nyulat. Az egyensulyon van a lenyeg. Ha nincs nyul, a farkasnak is rossz. Ha meg tul sok a nyul, az masnak rossza. Egyensuly a cel mindenhol.
Szerintem a kiserlet teljesen jol megmutatja hogy az emberek milyen aranyban torekednek az egyensulyra es milyen aranyban torekednek arra hogy sajat erdekeiket mindenaron ervenyesitsek.
Sajat magam, azzal a kollegaval szeretek dolgozni, akivel egyutt lehet mukodni, es nem azzal, aki egyfolytaban beprobalkozik, ellopja az otleteimet, a kozos eredmenyeket sajatjanak tunteti fel stb. Irigy vagyok? A loszart. En kooperaciora torekszem, nem harcra. Az egy alapveto felismeres, hogy ha mar az ember valamihez keves, "egyedul nem megy", akkor partereket keres. Kozossegek tagjava valik. Ahol egyuttmukodik. Es ez lehetetlen lenne, ha valaki mindig kezebe venne az iranyitast, es megmondana hogy mik legyenek a celjaim. Azaz ha mondjuk diktatura lenne.