Hiányoltalak is ebből a topicból, és köszönöm a hasznos infokat.Mentségemre legyen mondva, Galilei és a távcső viszonyában én csak a csillagászati távcsőre gondoltam, gyanúm, hogy a hollandok, mint kereskedő nép, inkább csak földi dolgokra voltak kíváncsiak (de persze ez előítélet). Galilei különben is etalon nekem, amióta megtudtam, hogy Archimedes híres fajsúly kísérletét ő értette meg először, 1500 évvel az eredeti után.
Én már láttam a Szaturnusz gyűrűjét egy nem túl fejlett távcsővel, és hát a tapasztalatom az volt, hogy ilyen optikai berendezésekkel, megfelelő mechanika nélkül (csillagkövetés) rendkívül macerás dolog észleléseket végezni. Ráadásul a Szaturnusz sapkájának távcsöves megfigyeléséhez 200-as nagyítás kéne (a bátyám szerint, aki ért a dologhoz, én meg azt is csak ilyen póriasan tudom előadni, amit ő mond), aminél az objektum követése mechanika nélkül lehetetlen.
Úgyhogy az egész kérdést beteszem abba a dobozba, amire az van írva, hogy a "saját hülyeségeim". De azért egy kérdésem van még, ami már nagyon régóta érdekel, és amire félek, hiába tudod a választ, úgyse fogom megérteni. De azért ha tudod, írd meg.
Mi történik a fénytöréskor. A két különböző közeg felülete "hol van"? Mármint abban a hullámtartományban, ami a látható elektromágneses sugárzásra érvényes. És ha mondjuk levegő/üveg felületről van szó, a töréstől kezdve a fény "sugár"-ral addig megint "nem történik semmi", amíg ki nem lép a közegből?