#38
Csak az egésznek kissé más a háttere.
Van egy effektus, amit Casimir effektusnak hívnak.
Ez mikroméretekben (µm), két egymáshoz mikroméretekre (nm távolságra) levő testek között jön csak létre, ennek az ereje nagyon kicsi (10^-18 N).
Ezt a holland Hendrick Casimir az 1940-es években (nem 150 éves!) határozta meg, és az 1990-es évekre sikerült ezt gyakorlatilag kimutatni.
Az egészben semmi különös, mint az előző hozzászólásomban található leírásban olvasható.
Makroméretekben ez nem használható ki, mivel a testeknek nm távolságra kell lenniük egymástól, és ezen testeknek nagyoknak (kilométeres méretűeknek) kell lenniük, hogy ebből nagy erőt nyerni tudjunk.
Szóval kilométeres lemezeket nm-es távolságra kell egymástól helyeznünk.
Ezt a dolgot a jelenlegi energiaválság idején (ilyenkor az emberek csodavárása, hiszékenysége is megnő, ez természetes pszichológiai folyamat) sok áltudós zászlajára tűzte (ez pedig marketingtevékenység inkább, mint tudomány) a titokzatos örökmozgó kulcsaként (a többi dologgal együtt) próbálják beállítani - amiből remekül meg is tudnak gazdagodni (a jelenlegi fogyasztói társadalom a "ne gondolkozz fogyassz!"-elvéből kifolyólag és a médiák népbutító hatásaként erre meg is van az esélyük).
Viszont ezen áltudósok sorra buknak meg, vagy a ketyerék használhatatlanságából kifolyóan tűnnek el (nem kell őket elhallgattatni) a történelem süllyesztőjében (az idő, a technikai evolúció kiszelektálja a selejtet).
Kérdezhetnénk: akkor miért jelennek meg szabadalmi beadványként ilyen eszközök? Azért, mert a szabadalom csak egy jogi formula, a szellemi tulajdon védelmére - nem biztosítja a tökéletes működést.
Bővebben erről a szabadalmi hivatal oldalán.
Másrészt a kísérletek kevesek. Erre komoly matematikai modelleket szokás építeni. Ha a matematikai modell nem válik be, akkor ott valami bibi van.
Szóval tessék vigyázni! Az áltudósok a ti pénzetekre várnak! Nem kell bedőlni mindenféle marhaságnak!
#38