Miért pont így és erre...
-
#9099
Szerintem meg hülye vagy mint a segg ,ez gyakorlati fizika te prosztó és nem hogy feloldották hanem megerősítik hogy van ilyen távoli összefonódás úgyhogy nekem volt igazam te marha.
Parancsolj:
"A mai elektronika alkalmazásával a dolog lehetséges, és bár még folyik némi technikai vita az eddig végzett kísérletek pontosságáról, abban a fizikusok gyakorlatilag egyetértenek, hogy a Bell-egyenlőtlenség ilyen feltételek között sem teljesül. Vagyis a mért fizikai mennyiség értékei annak ellenére teljesítik a megmaradási törvényt, hogy sem a szétvált rendszerek nem emlékezhetnek semmilyen formában az eredeti összeg értékére, sem a két mérés nem tudja egymást úgy befolyásolni, hogy az összeg helyreálljon.
...Az előző mondatban nem véletlenül hangsúlyoztam a "semmilyen formában" kitételt. Voltak ugyanis olyan elképzelések, hogy az általunk mérhető fizikai mennyiségek ugyan a mikrorendszereken nem értelmezhetők a mérési helyzeteken kívül, de azért létezhetnek más, közvetlenül nem mérhető mennyiségek, amelyek akkor is egyértelműen meghatározottak, és amelyek a mi KF mennyiségeinkkel egyértelmű kapcsolatba lesznek hozhatók, ha majd megismerjük őket. Ezek a kvantummechanika híres "rejtett változói" vagy más néven "rejtett paraméterei". Ezek feltételezése épp azért volt sokaknak vonzó, mert megmenthették volna a KF fogalmak érvényességét: hiszen ha léteznek, akkor mégiscsak állíthatjuk, hogy a mi KF mennyiségeink a mérési helyzeteken kívül is meghatározott objektív értékkel bírnak...
A kvantummechanikai állítások logikai szerkezetének vizsgálatával már Neumann János adott egy bizonyítást arra, hogy ilyesféle rejtett változók a mikrofizikában nem létezhetnek, mert létezésük önellentmondáshoz vezetne...
Ha vannak rejtett változók, amelyek bizonyos konfigurációja egyértelműen pluszt, míg más konfigurációjuk mínuszt eredményez majd a mérésben, akkor a levezetés meg a 4. ábra pluszai és mínuszai helyébe egyszerűen odaírhatjuk és odarajzolhatjuk ezt a két konfigurációt, és minden ugyanúgy érvényben marad, tehát az egyenlőtlenségnek teljesülnie kell. Így az, hogy nem teljesül, kizárja ilyen rejtett változók létét is.
A reális alapprobléma jelen esetben, tehát a Bell-egyenlőtlenség szituációjában az, hogy itt kauzálisan nem értelmezhető összefüggéssel állunk szemben.
Ha két esemény között összefüggést tapasztalunk, annak kétféle oka lehet. Vagy közvetlenül köztük érvényesül kauzális kapcsolat, tehát egyik a másikat befolyásolja; ezt egyenes irányú kauzalitásnak nevezhetjük. Vagy mindkettőnek közös múltbeli oka van, amit Hraskó Péter kauzális villának nevez, Reichenbach német filozófus nyomán.
Ugyanakkor tapasztalati tény, hogy a bal- és jobboldalon elvégzett mérések között van összefüggés, mert ha a mérési irányokat párhuzamosra állítjuk, a kettőben kapott eredmény pont egymás tükörképe lesz. Itt tehát olyan összefüggés érvényesül, amely ok-okozati alapon nem értelmezhető, más szóval, amelynek értelmezésére nincs oksági kategóriánk. Ezt nevezi Hraskó Péter kategoriális elégtelenségnek...ettől olyan szívderítő a Bell-tétel. Feketén-fehéren bebizonyítja, milyen hülyék vagyunk, ám mindjárt meg is vigasztal azzal a puszta ténnyel, hogy hülyeségünket legalább képesek voltunk feketén-fehéren bebizonyítani.
J. S. BELL:
Einstein-Podolsky-Rosen Experiments
Proceedings of the Symposium on Frontier Problems in High Energy Physics, Pisa 1976
J. S. BELL:
Speakable and Unspeakable in Quantum Mechanics
Cambridge University Press, 1987
D. J. BOHM:
Unfolding Meaning
Ark, London and New York, 1987
Mark BUCHANAN:
Double jeopardy (Free will or reality?)
New Scientist, 18 June 2005
H. E. STAPP:
Mind, Matter and Quantum Mechanics
Foundations of Physics, 1982/12
Nem lokális kapcsolatok makro-méretű objektumok között:
Megjelent olyan publikáció is, amely szerint kísérletileg kimutatható nem lokális kapcsolat makro méretű objektumok, így emberi agyak között is és ez lehetővé teszi pl. EEG jelek átvitelét egyik vizsgálati személyről egy másikra. Ilyen publikáció:
J. GRINBERG-ZYLBERBAUM, M. DELAFLOR, L. ATTIE, A. GOSWAMI:
Einstein-Podolsky-Rosen paradox in the Human Brain: The Transferred Potential
Physics Essays, 1994/4, pp. 422-428.
A nem-lokalitás és a parapszichológiai jelenségek:
Az 1973. évi fizikai Nobel díjas Brian D. JOSEPHSON professzor szerint az EPR jelenség magyarázatot adhat ilyen effektusokra is. Erre a következő két publikációja utal:
B. D. JOSEPHSON:
Limits to the Universality of Quantum Mechanics
Foundations of Physics, vol. 18. pp. 1195-1204, 1988
Brian D. JOSEPHSON, Fotini PALLIKARI-VIRAS:
Biological Utilization of Quantum Nonlocality
Foundations of Physics, vol. 21. pp. 197-207, 1991
Az utóbbi cikk szerint a szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a biológiai rendszerek valóság érzékelése bizonyos vonatkozásban hatékonyabb elvekre épül, mint amelyeket a formálisabb tudományos eljárásokban alkalmaznak.
Következésképp, ami a tudományos módszerben véletlen jelenségként mutatkozik meg, az fontos módszer lehet egy élő szervezet számára. Az un. komplementer valóságérzékelés ténye ugyanis elvileg lehetővé teszi, hogy az élő szervezetek hatékonyan kihasználják a térben elkülönült objektumok közötti közvetlen kölcsönhatásokat, amelyek létezését J. S. Bell is már a dolgozatában kimutatta.
A biológiai világban ugyanis az evolúció célja a környezethez való adaptálódás. Ily módon fejlődött ki az élőlények látása, de feltehetően a pszi képességek, vagyis a nem lokális interakció képessége is. Ez utóbbi témával kapcsolatban C. N. Villars is végzett kutatásokat, s hipotézise szerint az idegrendszeren belül kialakult a képesség a mikrofizikai szintű nem lokális kölcsönhatások és ezen keresztül a távoli objektumok és események észlelésére.