Enemy Engaged: Comanche Vs Hokum
-
Solt #280 Mivel gyermekkorom nyarait egy gyönyörű kis zalai faluban töltöttem, ahol sűrűn történt mókás találkozás a helyi állatvilág prominens képviselőivel, emiatt úgy érzem egy utolsó kis "offot" megér ez a sztori. Felfedeztük unokatesómmal, hogy a megkötött serdülő kecske kifejezetten érdeklődik az udvarban folytatott labdarugó tevékenységünk iránt. Felvetettem unokatesómnak azt a számomra evidens ötletet, hogy engedjük el. Természetesen unokatestvérem (aki helyi lakos) hevesen tiltakozott, hivatkozva a kecske 2-3 centiméteres szarvára, és arra a tényre, hogy azaz oktondi állat nem ismeri a szabályokat. Összegezve az érveit, közölte, hogy nem lesz jó vége, fájni fog! Erre én ellenérvként felhoztam, hogy ennyit muszáj kockáztatnunk, mert rendkívüli mókázás van kilátásban! Éreztem, hogy ez kevés az ő érveivel szemben, ezért látván bizonytalanságát gyorsan kilátásba helyeztem egy általam fizetett kólát (7.-Ft volt!) a helyi vendéglátó egységben. Abban az időben ez elég jelentős érv volt, nem lehetett nemet mondani egy ilyen csábításra! Beleegyezett, de miközben elengedte a kecskét, még az orra alatt hozzá fűzte, hogy ennek tényleg nem lesz jó vége. Elengedtem a fülem mellett, gondoltam majd az élet eldönti kinek lesz igaza, a mókára fogunk emlékezni, vagy a fájdalomra. Lekerült a kötél a kecske nyakáról, de az csak állt egyhelyben. Elkezdtük rugdosni előtte a labdát, mint azt tettük eddig is, de semmi reakció. Berágtam, hogy hát erre fizettem én ki 7 Forintot? Tiszta erőből nekirúgtam a labdát. Erre már a kecske is berágott és elkezdett lehajtott fejjel a labda után futni. Na ez az, gondoltam, kezdődik! Amerre a labdát rúgtuk, a kecske azt árkon-bokron át követte, nem kis felbolydulást és pánikot okozva a baromfiudvar többi, ez idáig külső szemlélője közt. Azt mondanom sem kell, hogy 10-11 évesen ez hatalmas örömet okozott nekünk. Pesti gyerek lévén nem értem be ennyivel, fokozni kellett a dolgokat. Elkezdtem unokatestvérem felé rugdosni a labdát, és látván a rémült fejét, amit a felé robogó kecske váltott ki belőle még nagyobb kacagásba kezdtem. Mivel ő sem az a mulya típus, azonnal visszarúgta felém. A kecske befékezett, megfordult, és elindult felém, amitől persze unokatestvérem jókedve jött meg, mivel most az én arcomra ült ki a döbbenet és a rémület meglehetősen vicces keveréke. Hosszú perceken keresztül rugdostuk így egymás felé a labdát és közben jókat röhögtünk. A kecske ellenben láthatóan egyre feszültebb lett, rendre közelebb vágtatott hozzánk és érezhetően kereste a lehetőséget, hogy bosszút álljon rajtunk, amiért bohócot csinálunk belőle. Belegondolván kilátástalan helyzetébe, amit mi okoztunk neki, megsajnáltam. Úgy éreztem neki jár a revans lehetősége, nekem pedig a móka fokozásának lehetősége dukál. Eme nemes gondolat következtében a következő felém érkező labdát az eddigiektől eltérően nem laposan rúgtam vissza, hanem megemeltem. Igyekeztem unokatesóm kezét célba venni. Olyannyira jól sikerült, hogy ő a döbbenettől lebénulva automatikus mozdulattal elkapta a labdát. A kecskének sem kellett több, érezte, hogy ez az alkalmas pillanat arra, hogy véget vessen kiszolgáltatott helyzetének, és egyben bosszút is álljon. Leszegte a fejét, szarvát a leendő áldozatra szegezte és vágtába kezdett. Az én arcomon a vigyor szélesedett, unokatestvéremén a pánik és a halálfélelem nemes kettőse lett úrrá, aminek látványától, ha lehet még tovább futott a szám széle! Elérkezett a pillanat, ahonnan nem volt visszaút. Az unokatesóm ugyan eldobta a labdát, de már későn, a kecske szeme előtt már csak a bosszú lebegett, nem érdekelte tovább a labda, elrugaszkodott, és teljes lendületből felöklelte áldozatát, aki a fizika törvényeinek köszönhetően a mögötte lévő drótkerítésnek vágódott. Ebben a pillanatban az én lábam alól is kiszaladt a talaj, egyszerűen nem bírtam állva maradni úgy röhögtem. A kecske diadalmasan félre állt, és a látszat kedvéért azért még elballagott a labdáért. Amikor unokatestvérem csak nem akart röhögni, akkor azért egy picit sértve éreztem magam, hogy nem osztozik velem ezen a remek eseménysoron. Közelebb mentem hozzá, hogy számon kérjem a mulasztását illetően, amikor láttam, hogy az arcára most a fájdalom ült ki ellenvetést nem tűrően. Hozzám intézett válogatott szitkok sorolása közben (a legenyhébb az volt, hogy egy büdös pesti bunkó vagyok, és örülne neki, ha a prostituált édesanyámat rögtön a kecske után meghágnám)lassan összekapta magát, de bizony a kecskével történt frontális ütközése örök emlék marad, mert a kecske szarva jó 8-10 centiméter hosszan felszakította a bőrt a bordáinál, és a mai napig látszik a heg. Végül is az élet mindkettőnket igazolt, fájt is, és jót is röhögtünk, igaz az én röhögés okozta hasizom fájdalmam nem hasonlítható az unokatesóm által érzett kecske szarv okozta fájdalomhoz, viszont az unokatestvérem nem érezte azt a fájdalmat amit a kocsmában éreztem a pultnál, amikor az utoló 20 forintosomat kénytelen voltam felváltani az előre beígért kóla miatt. A történet úgy kerek, ha beismerem, hogy azt a húszast tőle nyertem tekén! :)))))))))))