szivar#91
Na ezen gondolkodom én is... Hiába megy át a kezeim közt (heti 40 órán át) x tonna y(lsd. bizonytalan eredetű és olcsó) anyag, amit kapok érte az nem oly sok. Mondhatni alig telik a rezsire (igen - mielőtt valaki megszólna- telik internyetre, de erősen gondolkozom a visszamondásán), a ház karbantartási munkálatait meg sk muszáj végezni, mert szakemberekre nem telik (jól, olcsón és gyorsan - ebből kettőt lehet választani)... Ellenben a főnökeim minden évben kétszer mennek el nyaralni, malajziába, meg a maldív szigetekre, stb. Nem irigylem tőlük, de egyszer már igazán ottmaradhatnának végleg.
De ha ezenkívül hozzáveszem azt is hogy a bruttó 90-ből mennyit kapok kézhez, és ezenfelül a cég is fizet 90-et az államkasszába, nem is tudom... Tehát az én keresetem több mint 60%át(az áfát -mindenre- még nem is számoltam bele) azért fizetem (fizettetik meg velem és a munkahelyemmel) , mert van pofám dolgozni. Ez egy kissé elkeserít. Pláne amikor a rokkantnyugdíjas szembeszomszéd(szegénynek a gerince tropára van) dicsekszik hogy a múlt hónapban is 300E forintot maszekolt össze alapásással, betonozással, meg egyébb kőművesmelókkal... A másik utcánkbeli kisebbség meg tesz a melóra, mert idézem: "A hülye parasztok majd eltartanak, minek menjek dolgozni? Na, most megyek a szoc. segélyért...". Igaz nem volt még sokszor láttam, 4 év alatt itthon volt vagy 3 hónapot, a többit vmi büntetésvégrehajtási intézetben töltötte.
Ha az államapparátus harácsoló üzuemmódját nem is számolom bele, tényleg érthetetlen hogy hova is tűnik az általunk megtermelt javak ellenértékének jóval több mint fele.