sonicXX#182
"Akkor ők - isten bocsáss - dögöljenek meg? Taigetoszra velük?"
Istenek bocsáss' - lehet hogy a túlnépesedést ez hatékonyabban megoldaná, mint lelkibetegeket és debileket kinevelni a társadalom egészséges, de legalább hasznos részének a kárára. És itt nem a homokosokról beszélek, hanem azokról, akik 10 évesen leszúrnak késsel egy - az egész életét végigdolgozó - nyugdíjast, aztán 15 évesen megerőszakolnak és felgyújtanak egy lányt, vagy 18-20 évesen kirabolnak egy bankot és lelőnek 8 dolgozó embert, akik abból a pénzből nehézkesen tartottak fenn egy családot - a sajátjukét. Igen, én az ilyeneket kivégezném, mert hasznotalanok, mert kárt okoznak, és mert (hasznos) családokat tesznek tönkre.
És az Istennő bocsássa meg, de megvizsgálnám azt is, mekkora a valószínűsége annak, hogy egy putriból (nem feltétlenül roma, csak egyszerűen: putri - a putri az putri és kész) kikerülve mennyi az esélye annak, hogy egy gyerek ha felnő, akkor abból dolgozó (érték termelő, azaz hasznos) ember válik aki rendelkezik a megfelelő szociális érzékenységgel. Mert nekem ne mondja senki, hogy valótlant állítok azzal, ha azt mondom, hogy egy nyomortanyán születő gyerekből 99% hogy csöves és/vagy bűnöző lesz (akit aztán el kell tartania a dolgozó többségnek amíg végülis fel nem dobja végre a talpát). Mert 99% hogy nem fogja megkapni a megfelelő szociális mintát a nemlétező neveltetése és iskoláztatása által, és 99% hogy nem őt kell majd megvédeni a dolgozó többségtől, hanem a dolgozó többséget kell majd őtőle. Ez pedig 99% nettó idő-, energia-, és pénzpocsékolás.
Jártál már budapesten a Nyugati PU aluljárójában? Na, például rájuk gondolok amikor azt mondom, 99% társadalmi energiapocsékolás. Etetik, itatják őket az emberek, és 99% hogy mégis mind ott fog kimulni egy híd alatt vagy az aluljáróban anélkül, hogy valaha is egy forintnyi adót kifizettek volna, vagy valaha is termeltek volna valami hasznosat a vizeletükön és a székletükön kívül, amitől fél budapest bűzlik mint a klozet.
Láttam aluljáróban olyan bácsit, aki méhviasz gyertyákat árult amiket a két kezével csinált. Vettem tőle. Láttam nénit, aki kis papírhajtogatott dobozkát árult amit a nyomorék (mozgássérült) férje hajtogatott. Vettem tőle. De látok léhűtő, semmirekellő salakanyag-gyárosokat: na, ők azok, akikre minden forintot sajnálok - nem csak a saját forintomat. Mert aki akarja, az hasznossá teszi magát. Ismerek több hajléktalant is, nekik sem könnyebb a sorsuk mint más hajléktalanoknak: ebben mégis egyetértenek. Ők nap mint nap kimennek az utcára újságot árulni, vagy elmennek ápolni idős embereket (ilyet is ismertem), vagy elmennek gyümölcsöt rakodni. Őket végtelenül tisztelem, leírni nem tudom, hogy mennyire.