Képzeljünk el egy cikkbeli termoelektromos átalakítót pl. 80% hatásfokkal úgy, hogy az első hőtartály 320 Kfokos (jó nagy, hőszigetelt vítartály), a második 280 Kfok (pl. egy tó vize). Ekkor a következőt kell csinálnunk:
Építünk egy ilyen közvetlen termoelektromos átalakítót (legyen DTEC, mint Direct ThermoEletric Converter:-), és kössük össze egy hőszivattyúval. Az energiatermelési ciklus:
A DTEC leemel az 1. hőtartályból 1000 kJ hőenergiát. A 2. hőtartályba megérkezik 200 kJ hőenergia, és a DTEC kimenetén lejön 800 kJ villany.
Most pumpáljuk vissza azt az előbbi 1000 kJ hőmennyiséget a 2. hőtartályból (tóból) az 1.-be. Mennyi energia kell ehhez? Az előbbi hozzászólás alapján ehhez 125 kJ energiát kell befektetni.
Ehhez a 2. hőtartályból ki kell emelni 875 kJ-t (a többi 125-öt áram formájában kaptuk, így megy vissza az 1.-be 1000 kJ)
A különbség a DTEC által termelt 800 kJ és a hőszivattyúba visszaadott 125 kJ között 675 kJ. Ennyi villanyt adunk a közeli városnak:-)))
Mi történt közben a hőtartályokkal? Az 1.-vel semmi. Kivettünk belőle 1000 kJ-t a DTEC által, és visszatettünk 1000 kJ-t a hőszivattyúval.
A cifraság a 2. hőtertállyal történt: először beletett a DTEC 200 kJ energiát, utána a hőszivattyú kivett 875 kJ energiát. Az eredmény: -675 kJ energia. Pont annyi, amennyit a város hálózatába pumpáltunk.
Mi történt? Az, hogy olyan hőerőgépet építettünk, amely egyetlen hőtartály lehűlése árán állít elő mechanikai energiát (villanyt). Ezt úgy hívják, hogy MÁSODFAJÚ perpeetum mobile. A neve onnan ered, hogy a termodinamika 2. főtételét sérti. A TAPASZTALATOK (rengeteg kísérlet) azt mutatja, hogy ilyet nem lehet építeni.