robar#98
Hmm. Kitartó olvasás után, úgy gondoltam, nekem is hozzá kell szólnom ehhez a dologhoz, bár se komoly tudományos végzettségem nincs. (másszóval: én még járok kémiára)
Először is a fejlődési hibás, fogyatékos gyerekek szaporodásához fűznék egy-két gondolatot:
amiről alapból szó volt, vagyis a születési rendellenességekhez annyit, bár tényleg embertelenség lenne elvetéltetni a legtöbb esetben ezeket, de nemrég akadt kezembe egy blikk(ebben az esetben lényegtelen hogy mien az újság):
a lényeg az, hogy a gyereknek hiányzott 9gerinccsigolyája és a medencecsontja!
Mi az, ha nem embertelenség egy ilyet megtartani? S eközben a Japánok véletlenül belefojtják vagy fejjel beleejtik a kádba a csecsemőiket, csak azért, mert lány lett! Azért tudni kéne, hol a határ a két ellentét között...
Más téma: az Usában tényleg nagy gáz lesz hamarosan, mert mostanság fog nyugdíjbavonulni a baby-boomer generáció! Ha egy kicsit túllépünk végre a magánnyugdíjpénztárakon, és kicsit tágabban nézünk körül, akkor ezt látjuk:
először is a baby boomerek a maguk néhánytízmilliójukkal komoly gazdasági kiesést fognak produkálni, gyakorlatilag a vállalkozók és a tapasztaltabb munkásosztály fog elmenni, közben kivéve a maguk kis pénzét nyugdíjpénztárakból.
Itt nem egyszerűen pénzkiesés lesz, hanem a munkaerő, és a gdp lesz leszakajtva!
Én, mint leendő művész (rajz és irodalmi, főleg költő), az egyénben látom a kulcsot. Ha egy kicsit az elszállt gondolatok mellett, (amit mellesleg mindenki elolvas, csak az nem, aki tehetne vmit az ügy érdekében) kicsit magadRa és magadRól is gondolhatnál. Az igazán jó emberek egy közösségben a közösségnek jók, ne is álmodjatok, hogy van olyan ember,aki mindenkire tud hatni, viszont ha mindenki csak magát váltja meg, már azzal is segített. Nem lehet úgy megoldani a dolgokat, hogy az én tervembe belekényszerítek mindenkit...
Igazából az emberiség sorsa lehet, hogy azon múlik, hogy nem az emberiség, meg nem a társadalom változik meg, hanem hogy az egyedülálló személy mennyire tud felülkerekedni önmagán!
Nem a közösséget kéne szabályozni, hanem annak kéne magát. Csak annyi a baj, hogy azok az emberek, akiknek a kezében ott van a pálca, jobb esetben is a legtöbbjüknek nincs erre rég szellemi kapacitása...
ehhez kapcsolódóan megemlíteném, hogy az anyám tanár egy általános iskolában, és
elborzadva látja, hogy az utóbbi években mennyi tudatkieséses, idegrángásos, autista-hajlamú és ehhez hasonló gyerek jelenik meg! Az egyiket késsel dobálja az apja rosszabb kedvében, a másik hetente kb 2x látja a szüleit, akkor is bokszzsáknak használják, ésatöbbi! Egyszerűen tanít, és a fiúnak elkezdenek rohamai lenni. Nem bír egyhelyben maradni, kiesik a toll a kezéből, rettenetes, és ezek általában nem születési,hanem nevelési hibák!
Egy József Attila idézettel zárnám az ars poeticát:
Felelj-
innen vagy?
Innen-e ,hogy el soha nem hagy
a komor vágyakozás,
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult,
s arcukon eltorzul minden vonás?