snakekiller#59
Ha gyereket szülök, akkor felnevelését valamilyen módon minden állam támogatja, alkotmányos és erkölcsi alapon kötelességei vannak vele kapcsolatban; élete során végig részesül a bolygó és az állam által biztosított javakból, erőforrásokból, infrastruktúrából. Ezáltal társadalmunkban minden egyén terhet ró a többire, hiszen kezdetben megélhetését, iskoláztatását, egészségét, mindenki adójából az állam garantálja. Ráadásul a jelenleg élvezett kényelmes élet egyénre lebontva hatalmas infrastruktúrát követel, országtól függően: kórházakat, gyógyszereket, élelmet (előállítás, értékesítés), elektromosságot és információs hálózatot (és azokat kihasználni képes készülékeket), közlekedést, iskolákat, szórakozási lehetőséget és még millió más dolgot. Ezek a dolgok nem terjeszthetőek / fejleszthetőek a végtelenségig, (ld. véges erőforrások, környezetszennyezés, gazdaságtalanság) főleg nem fenntarthatóan. Ebből persze nem minden az államot (az adófizetőket) terheli, ezért is használtam a "társadalom" szót; a globális gazdaságot pofonegyszerűen és közhelyesen úgy is el lehet képzelni, mint egy családot, ahol minden nap csak egy kenyér (a bolgyó és gazdaság erőforrásai) jut ennivalónak: ha új családtag érkezik, a többieknek kevesebb jut a kebnyérből, tehát minden újabb tag terhet ró a meglévőkre.
A fennti gondolatmenet persze abból indul ki, hogy bolgyónk képességei határán járunk; ha még vannak tartalékok, persze nem indokolt ilyen korlátozás.
Egyébként az egyént már jó ideje lehetetlen szétválasztani a társadalomtól, az életmódunk milliárdnyi szálon összeköt minket a többi emberrel; teljesen a társadalmon kívül elhanyagolható számú ember él az északi féltekén.