Epikurosz#78
Ezeknek a Mi lett volna, ha eszmefuttatásokank csak annyi értelme van, amennyi tanulságot a jövőre nézve le lehet belőlük vonni.
Hitler sajnos egy eszelős volt, és ezzel lejáratta a rendpártiságot. Ha az ember elvárja, hogy ne legyen bűnözés, legyen tisztaság, ne legyenek graffitik, mindjárt rásütik, hogy fasiszta. Vagy erre hivatkozva űzik z eszüket a zsidó pénzügyi spekulánsok, mert úgy érzik, nekik a korábbi sérelmek miatt szabad.
Ha Hitler egy normális ember lett volna, akkor Németország ma egy erős ország lenne politikailag is, és a német pontosság, rendszeretet sokkal jellemzőbb lenne a világunkra. Mindig is csodálkoztam azon, hogy olyan okos, tehetséges középosztálynak, mint amilyen Néetországnak volt, hogy lehetett a XIX. század második felében egyre inkább leszakadó politikai elitje? Mert azt kevesen tudják, hogy nemcsak Hitler, hanem már Vilmos császár is elég faragatlan tudott lenni, a diplomatái mindig utólag kellett, hogy magyarázkodjanak. Én az egészet csak azzal tudom magyarázni, hogy Angliával vagy Franciaországgal ellentétben Németországban nem zajlott le polgári forradalom. Ennek egyik oka, hogy a 30 éves háború annyira megviselte az országot, hogy évszázadokra elment kedvük a komolyabb társadalmi forrongásoktól, és a porosz arisztokráciából kikerülő katonás szellem is nagyobb kontrollt tudott gyakorolni a társadalmon. Szóval, Németországnak egy ellentmondásos társadalma volt, az országot ráadásul kihagyták a gyarmatosításból is, amely valszeg multikulturálisabbá tette volna a gondolkodást már korábban (a hazai demográfiai viszonyok érintése nélkül), így aztán nem csoda a hitleri zsákutcába való besétálás. (A zsidók tömeges jelenléte miatt, persze korábban is multikulturális volt Németország, de csak a felszínen vagy ott sem.)