#65
Engem is ez a dokumentumfilm szerű kamerakezelés fogott meg először. Szinte az összes jelenetben az az ember érzése, mintha valaki vállán feküdne a kamera.
Az űrben játszódó jeleneteknél lehet ezt nagyon jól látni, hirtelen zoomok, folyamatossan mozgó kamerapozíció. Mindezek valami hihetetlen látványvilágot kölcsönöznek a sorozatnak, és eddíg minden részen csak az igényesség látszott. A legmeghökkentőbb számomra az űr csendje volt, a legnagyobb csata is szinte minden nesz nélkül zajlik le.
A történeti szálról csak annyit, hogy kevés olyan sorozat van(volt) ami folyamatossan, részről részre táplálta azt a feszültséget, kíváncsiságot ami miatt az mindíg odaszögezte az érdeklődő nézőt a képernyő elé. A BSG pont ilyen. Nomeg újabban számomra az SG Atlantis.
#65