-
p79 #736 "Messze nem a zenéről szól az egész, hanem trend, divat."
Ez így igaz...olyannyira, hogy...
...Én személy szerint 2002-ben, egész véletlen módon ismertem meg az emot, mint műfajt és stílusirányzatot: egy új munkatárs került hozzánk, aki (akkori szemmel) valami ritka ótvar módon öltözködött: fekete tornacipőt húzott fehér zoknival, és általában "rombusz" mintás pulcsiban vagy kardigánban járt úgy, hogy az ingje félig kifigyelt alóla. A legfeltűnőbb pedig a vastag keretes sztk szemüvege volt, akár mint annak idején Elvis Costellonak. Eleinte még sajnáltam is a srácot, gondoltam, tök csóringer a szerencsétlen. Csak később magyarázta el nekem, hogy ő "tudatosan" öltözködik így. Szóval a faszikám csont úgy nézett ki, mint mondjuk Rivers Cuomo a Weezerből. Ez volt a "klasszikus" 60-as éveket idéző amcsi emo style.
Na, akkor vegyük végig az idióta index "szakértői" által 12 pontban definiált emot:
"1. Az emo boyok ugyanolyan testre tapadó pólót, kitűzőket, halálfejmintás kendőt vagy táskát, feltupírozott, szembe fésült hajat, női farmert és szájpiercinget hordanak, mint az emo görlök.
2. Az emóknak olyannyira fontosak az érzelmek, hogy azokat adott esetben saját nemükön vezetik le. A lényeg ugyanis az érzékenység, amit nem korlátozhatnak olyasmik, mint az elsődleges nemi jegyek.
3. A mozgalom kulcsa a net. Míg kulturális háttér tekintetében az emo elég hektikus, a stílus legapróbb jegyei is pontosan terjednek a blogokon és a honlapokon.
4. Az emo érzékeny: "Sajnos elég jó és érzékenylelkű ember vagyok. Sokszor imádok mident sokszor meg elönt a S Z A R. Elszorul a szívem ha egy kóborkutyát vagy egy megfáradt nőt látok ilyenkor minden szomorú."
5. Az emo passzívan lázad: "Az igazi emosok sokat gondolkoznak az élet dolgain, gyakran filóznak olyan dolgokról, amik az emberi érzelmekkel, a léttel kapcsolatosak. Szokatlan öltözködésük és hajviseletük felhívja a figyelmet arra, hogy vannak ilyen fajta lázadók is. Az emberek nemtörődömsége ellen lázadnak tulajdonképpen, egyfajta segélykiáltás, hogy velük is kell foglalkozni."
6. Az emo nem eszik állatot: "Az Emokra jellemző, hogy legjava vegetáriánus, az állatok iránt érzett szeretet miatt."
7. A fiatal emo fiúk......csókolóznak.
8. Az emo szomorú: "Minden EMO-s tudja, hogy milyen az amikor, semmi nem jön össze, és jobb nem látni a világot."
9. Az emós kultúrában lényeges még az öngyilkosság, amit onnan lehet tudni, hogy a legtöbb szájt megmagyarázza: azért, mert emo vagy, még nem kell felvágnod az ereid. Bár valószínűtlen, hogy az emósok a szegény kóbor kutyák láttán tömeges öngyilkosságot követnének el, és különben is, nyolcra haza kell érniük.
10. Egy emós honlap: az oldal legelején elküldik a francba azt, akinek nem tetszik, amit lát. Az egyes mondatok végén X-ek szerepelnek, ami a straight edge nevű antidrogos és alkoholellenes hardcore-mozgalom jele, és senki sem tudja, pontosan miért került az emós szimbólumok közé.
11. Emo fotósablon: A képeken önmagát felülről vagy tükörből fotózó androgünök képei láthatók, vagy a saját, csámpásan álló lábukról raknak fel fotókat. Esetleg fejbelövést imitálnak a kamera előtt.
12. Az emo divatja kitermelte harcos ellenfeleit, akik anitemo oldalakat üzemeltetnek, antiemo filmeket készítenek, sőt antiemo ruhákat árulnak."
Ebből, ami az én kollégámra volt jellemző, az mindössze 2 dolog, az is csak némi sarkítással: szeméig érő fekete haja volt, ami némileg a képébe lógott; illetve a hülye öltözködése, de az sem amiatt, mert bármi ellen is lázadna. Nem internetezett és blogozott agyba-főbe (már csak azért sem, mert nem is volt számítógépe), nem volt zárkózott típus (sőt, általában dőltünk a hülyébbnél hülyébb poénjain), és soha nem jutott eszébe felvágni az ereit. Ezek a hülyeségek egyébként a mai napig nem tudom, hogy kinek az "eszéből" pattantak ki. Kíváncsi vagyok, mi lehet most vele: vajon szégyelli-e magát a mostani divat emosok láttán, vagy inkább dühös rájuk? Na, lényeg a lényeg: nekem ő tényleg hiteles emo arcnak tűnt, főleg úgy, hogy akkoriban nálunk ezt a stílust és zenét kevesen ismerték...vagy ismerték, csak nem tudták hová tenni. Én például régebb óta ismertem a Rites of springet, mint punk bandát, de csak jóval később, a srác által tudtam meg, hogy ők az emo egyik úttörői. Viszont a legviccesebb az egészben, hogy Guy Picciotto (Rites) pár évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a rájuk aggatott emo jelző egy óriási nagy baromság. Sőt, kifejezetten sértőnek érzik azt. Ergo ha úgy vesszük, az emo, mint zenei stílus nem is létezik. Vagy, ha a másik oldalról közelítem meg: szinte az összes zene emo. Elvégre Vivaldi Négy évszaka is érzelmes, sőt... Arról nem beszélve, hogy az akkori emonak kikiáltott bandák zenéje egy perig sem hasonlít az MTV-ben nyomott rágógumi együttesekéhez. Mi köze van ezeknek a punkhoz??? Ennyi erővel akár Krisz Rudi is lehetne emo.
Az a fajta öltözködési stílus pedig, amit a gagyi Tokio Hotel és a többi képvisel, csak általuk ismertem meg (illetve úgy látom, erősen próbálnak hajazni a Cure-ra). A szomszéd lány által tudtam meg azt is, hogy a TH igazából "emot" játszik. Na, onnantól kezdve aztán végképp elvesztettem a fonalat. Tehát az ő magyarázata szerint, ha valaki fekete szemfestéket vagy szemceruzát használ, feketébe öltözik, teleaggatja magát kitűzőkkel meg minden szarral, és ami a legfontosabb: félig arcba fésüli a haját, az akkor nem lehet más, csakis emo. Ekkora baromságot...
Úgy gondolom, hogy az emot azért olyan nehéz definiálni, mert igazából olyan dologról beszélünk, ami egyrészt nem is létezik, másrészt viszont mindenhol megtalálható. Az egésszel kizárólag csak a tini együttesek menedzserei (akik kitalálták ezt a divatőrületet) és a divatcégek jártak jól, akik kihasználva a "lázadó fiatalokat" milliárdokat keresnek rajtuk. Ebből is látszik, hogy annyira mesterkélt mindez...ki hallott már olyan punkról, aki plázába járt öltözködni, Coca-colát szürcsölt, netezgetett-blogolt stb; azaz saját maga pénzelte a G8-akat???! Ugyan már...