p79#732
Ha Te úgy gondolod: hát, akkor nem ismerem őket... :-) Emberek vagyunk, tehát nyilvánvalóan senki sem tévedhetetlen. Ha egy állításom vagy véleményem kapcsán tévednék, akkor azt utólag elismerem. Viszont az Általad idézett mondatomat most is vállalom (felhívnám a figyelmed az "és" kötőszóra). Én a Manowar zenéjét (nem a zenészeket) fikáztam anblokk, és igenis úgy gondolom, hogy az unalmas, primitív, néha már-már röhejes. Önmagában az a tény, hogy valaki képzett zenész, az részemről még kevés. A metal és a jazz zene (meg a progresszív rock) azok a műfajok, amelynek művelői (jórészt) szinte egytől egyig képzett zenészek. Aztán hogy ki az, aki kitűnik a sok tehetség közül, az már más lapra tartozik. Maradjunk a hazai előadóknál, például Tátrai Tibusznál. Gyakorlatilag nem tudsz olyat mondani, amit ne játszana el Neked, viszont ha meghallgatod 1-2 albumát (pl. Latin)...dög unalom az egész, 0 zenei élmény. Mindezzel arra célzok, hogy stílus és kreativitás nélkül is lehet valaki borzasztóan képzett, techikás, szakmailag elismert, és egyben teljesen unalmas zenész.
Scott Columbus??? Hallgassd már meg George Kolliast, Tomas Haake-t, Igor Cavalerat vagy még egy tucatnyi vadbarmot! Észak-Vietnam szőnyegbombázása hozzájuk képest buborékfólia...
Karl Logan? Elismerem őt, viszont részemről, ha már gitáros, akkor inkább John Maclaughlin, Justin Broadrick, vagy Dimebag (és még sorolhatnám).
"Joey DeMaio pedig egész szimplán az egyik legjobb basszer a világon"...Azért biciklizik még előtte néhány tucatnyi arc: Tom Araya, a megboldogult Jaco Pastorius stb...Victor Wootenről már nem is beszélve.
Szóval ízlések és pofonok...
