-
p79 #696 A Mötley Crüe-t a legegyszerűbben ki tudom fejteni, mivel régebben én is kivettem a részem a zenéjükből. Hogy hogyan ismertem meg őket? Apám egyik kollégája hozott nekünk anno (80-as évek végén) egy videokazit, amin a Sky Channelről rögzített 1987-1988-as videoklipek voltak. És hát köztük volt a Mötley is! Hadd ne mondjam, alig 10 évesen tátott szájjal bámultam a "Wild side" klipjüket, ahol Tommy Lee vagy 6 méterre a színpad felett a dobszerkójával egy hatalmas forgó vázon kalapálta a bőrt, miközben a közönség őrjöngött. Aztán ott volt a "Girls, girls, girls" klip, ahol amcsi mocikon fuvarozták az első osztályú pipihúst...Hát persze, hogy kis taknyosként ez tetszett nekem. Ennek hatására pár évvel később a Rockman üzletben meg is vettem a Dr. Feelgood óriásposztert (ha jól emlékszem, volt vagy 800 Ft). De ennyivel véget is ért a zenekar iránti rajongásom. Néhány éve belehallgattam az albumaikba, és szomorúan konstatáltam újból csak, hogy semmi extra nincs a zenéjükben. Volt kb. egy tucat egyszerű dallamú slágerük, amit ma már mindenki kívülről fúj, azon kívül semmi...illetve mindenféle körítés, ami a legendájukat övezi: a szex, a drogok, a csajozás, a gyújtogatások, Tommy Lee botrányai majd megtérése, és Vince Neil "idióta" sportkocsija, amivel állandóan felvágott a rapperek előtt. A Razzle-lel történt tragikus balesetről pedig inkább ne is beszéljünk. A zenekart gyakorlatilag a hírhedt botrányai, és a profi producerük tartotta fenn. L.A. Guns, Hanoi Rocks, Poison, G'N'R, Mötley...ezeket a tupírozott hajú srácokat mind a glam rock felejthető bandái közé sorolom. Hogy szarok lennének? Nem ezt mondtam rá, legfeljebb hogy igénytelen. Bármelyiket is hallgathatom, egyikről sem mondható el, hogy különösebb zenei élménnyel gazdagodtam volna. A fent említett együtteseket kifejezetten csak a külsőségekben megjelenő divathullám jellemzi, azaz: az öltözködés, sminkelés, a színpadi effektek, az első osztályú - nagymellű szőke macák, a piálás és a drogok. A zene részükről csak másodlagos. De ott van velük ellentétben pl. David Bowie, akinek a zenéje ugyan nem áll túl közel hozzám, mégis azt mondom, le a kalappal előtte. Hiszen lehet őt szeretni vagy utálni, de az tény, hogy teljesen egyedi figura, és hogy korának egyik legjobb zeneszerzője. Érted már a lényeget? Tudsz bámit is felhozni azzal kapcsolatban, hogy miért kellene félnéznem Vince Neil-re? Amiért a fuck szóra épülő bővítményeiből akár egy kéziszótárnyit is össze lehetne hozni?
Elég sok párhuzam vonható a Mötley és a Guns között. Pl. ugyanaz a borzalmas sipítozás jellemzi, mint Axl-t, és ennyiben ki is merült mindkettőjük tehetsége. A csapatban mindennaposak voltak a veszekedések, tagcserék, szétválások majd pedig a többszöri újjáalakulások. A Dr. Feelgood volt az egyetlen értékelhető albumuk, amúgy a zenéjüket az átlagos, lagymatag, se eleje-se vége számok jellemzik, amiket albumonként 1-2 dallamos slágerrel kompenzáltak. Mikor 1992-ben Vince kilépett a Mötleyből, majd szóló karrierrel próbálkozott, bebizonyosodott, hogy mennyire tehetséges: mindkét lemeze (Exposed vagy X-Posed, Carved In Stone) hatalmas bukás volt. Örülhet neki, hogy ezt követően egyáltalán sikerült visszakönyörögnie magát a Mötley-be...amit egyébként csak úgy zárójelben jegyeznék meg: a Dr. Feelgood sikerét követően évről évre szarabb lett. A Mötley egyetlen képzett, hozzáértő zenésze Nikki Sixx volt (mint ahogy a Guns esetében Slash). Tommy Lee...őt meg hagyjuk is...a gyenge Methods of Mayhem rap-metál próbálkozásával együtt...szóra sem érdemes ez az alak. A Live 8 koncerten való fellépésük is legfeljebb vicc, mintsem tisztelgés a nagyságuk előtt. A zenekar "pályafutására" pedig méltó megemlékezéssel szolgál a Carnival of sins című dupla koncert album, aminél - live ide vagy oda - ótvarabb hangminőségű lemezt aligha lehet találni ma a piacon. Esetleg ha létezik Ganxsta Zolee live album vagy kiadnak a jövőben... Kielégítő a magyarázatom? :-)
A SlipKnoT-tal kapcsolatban: ha rendesen elolvastad volna amit írok, láthatnád, hogy nem a zenéjükről, hanem az imidzsükről beszéltem. Én ezeken a félelmet keltő pofákon csak röhögni tudok, és pont. A Twisted sister kinézete pedig egyenesen közröhej...
Emo: megintcsak azt mondom, olvass vissza!