-
p79 #682 Ohh, kezdünk eltérni a topic eredeti tartalmától, igaz, ez magamnak köszönhető.
A Manowarral kapcsolatban: szerintem még maguk Eric Adamsék is elismernék Neked, hogy ők hóóót primitív metált játszanak. Nem akarom megbántani a Manowar rajongókat, de hát...vicc az egész. Nem egy olyan banda volt anno, akik igencsak furán öltözködtek, ellenben képzett zenészek voltak, és igényes metált játszottak. Tehát van, amit még elnéz az ember, elvégre a zene a fontos, nem az öltözködési stílus. A Manowar mégis más, náluk gyakorlatilag teljesen összeillik a kép...kezdve rögtön az albumok borítóival: hatalmas rajzolt izomkolosszusok ökölrázogatással az ég felé; kardot szorongató, pózoló izompacsirta; birodalmi sas; náci logóra hajazó, piros-fehér-feketében pompázó sas-kalapács kereszt. Az albumok címei szintúgy szánalmasak: harci himnuszok, a metál királyai stb. A számokban többször visszatérő, az unalomig csépelt szavak: acél, harcos, háború, sárkány, gonosz. Egy igazi fantasy világ. A Manowar stílus mondanivalója tömören: a legyőzhetetlen nagy kardos izompacsirta a vérét áldozva küzd a sárkány birodalmában; de csak Veled és a többi harcossal együtt képes rá, hogy meghódítsa a világot. Szerencsére nem vagyok perfekt angolból, különben szétröhögném az agyam a számaik szövegén. No, a borító, az album címek, a szöveg kivesézve, jöhet az öltözködés: nagyapámnak volt anno olyan egyberészes fürdőrucija, mint a Manowar tagjainak, csak az övék bőrből készül. Ilyen ótvarul talán még a "korai" Alice Cooper sem öltözött! De az a koncert se volt semmi, amikor szörme alsógatyában zúztak... Nem tudom, emlékszel-e az Akelának arra a videoklipjére, amikor ősemberként, szörmegatyóban, kőbunkóval a kezükben tomboltak, és lefejelték a barlang falát. Szavakban nem is lehetett volna ennyire tökéletesen leírni őket, egyszerűen zseniálisan jellemezték önmagukat. Nem csoda, hogy rögtön ugyanez az értelmetlen, primitív, bunkó képsor ugrik be a Manowar hallatán is. A zene pedig...dettó, mint a többi stílusjegyük: klisés, demagóg, buta hősmetál.
Két csoportnak ajánlom a zenéjüket:
1. Akik fantasy klubokba járnak, és szeretik a kardozós hősöket, meg a gyermekded sárkányos történeteket.
2. Akik igazi masszív alkoholisták, kocsmatöltelékek, és abban élik ki magukat, hogy ordenáré módon üvöltenek, és verik a fejüket a falba.
Magyar szinten egyébként a Manowar valóban sikeres, ami nem csoda...nézd csak meg a magyarok felhozatalát: Akela, Ossian, Pokolgép stb. Nálunk ezek a szánalmasan gyenge, primitív szarok a menők. Csak tudnák a szerencsétlenek, hogy fényévnyire vannak az igazi zenészektől. Hogyan lehetne egy Manowar rajongóval Dimebag Darrell, Justin Broadrick, Igor Graziano Cavalera, Kerry King vagy bármelyik fenomén gitárjátékáról beszélgetni? De mondhatnám akár Mike Smith dobost is, bárkit. Egy ezerszer technikásabb Meshuggah vagy Kreator nekik valószínűleg csak ugyanazt a zúzást jelenti, amire üvöltözni lehet. A gond az, hogy ezek a zenekarok annál sokkal többet nyújtanak...csakhogy egy átlag hallgatónak annyira bonyolult ez a hangzásvilág, hogy az nem képes feldolgozni a komplikált ritmusképleteket, a gyilkos riffeket, mindössze egy zajos összevisszaságnak éli meg az egészet. Remélem, ennyi magyarázat elég a Manowar primitív zenéjére... :-)