p79#676
Ja, még valami: nálunk a szomszéd lány 2 éve még színes, testhez álló ruhákban járt, és Christina Aguilera bömbölt a szobájában. Tavaly, úgy tavasz környékén viszont; amikor a liftben együtt mentünk fel, megkérdeztem, hogy hanyadikra megy...ugyanis nem ismertem meg! Ma már fekete tupírozott hajú, feketébe öltözik, tele van a szája golyóscsapágyakkal, stb. Kérdem én: egy év alatt ennyire meg lehet változni? Ez az emo életérzés? Én elfogadom őt, ha tud rá magyarázattal szolgálni.
Szó se róla, én is voltam fiatal. És igen, bevallom: az alapján válogattam a metal kazikat, hogy melyik borítóján van durvább ábrázolású szörny vagy halálfej. :-) Ez nem is lehetett másképpen, hiszen tizenévesen nekem mind ugyanazt jelentette...zúzást. Az ember zenei ízlése éves során alakul ki, és ma már különbséget tudok tenni az igényes és igénytelen metal bandák közt. Pl. primitív Sodomot, Manowart, vagy hogy hazait is említsek: Akelát soha a büdös életben nem hallgatnék már. Viszont annál inkább Kreatort, Slayert, Iron Maident, Panterát stb.
De aki mást szeretett, az is megtalálta anno a zenei ízlésének megfelelőt, hiszen ott volt pl. a rengeteg zseniális new wave zenekar. De mi a helyzet most?
Nem hiszem, hogy aki My chemical romance-on vagy Britney Spears-en nőtt fel, az 10-15 év elteltével újból elő fogja venni akkori kedvenceit. Ez a különbség a mai fiatalok és az én korosztályom közt...
