• Kmarha
    #527
    hallgattam pár számot, mely emosokhoz kötödik elvileg, és igen, a nagyrészük tényleg nem rossz. Nem az én stilusom, de kit érdekel. A baj, nem itt kezdődik. A baj ezen "kultúr csoport" szokásain, érzelmein vagy annak hiányában mutatkozik meg. Hogy egymás között az a divat, hogy nem számítanak a nemek. Hogy annyira beletömködik egymás fejét a világ utálatával, a jövő kilátástalansággával, hogy a sok naiv gyermek ezt úgy dolgozza fel, hogy elhidegülnek a többi embertől, bezárkoznak szobájukba, elkezdik felvagdosni az ereiket. És vannak akik ebbe láttnak valami példaképet, valami eszmét amit követhetnek, amire hasonulhatnak. (igy volt ez még nagyon rég, mikor egyes példaképek lettek öngyilkosok. Széchényi ha nem tévedek, meg Arany.. és akinek máris valami baja lett, és elkezdett az öngyilkosság gondolatával játszadozni, azt meg is tette, hiszen nagy magyarok, híresek emberek is igy fejezték be életüket. Egyfajta hősiességnek tünt a dolog). De ha ezek nem is kezdik felvagdosni az ereiket, jön a látens depresszió kártya kijátszása, elhidegülés a szülőktől és a világtól, kik őt soha nem érthetik meg. Belebújik jelmezébe, felveszi a szembe fésült fekete hajstilust és a szokásus ruhájukat, hogy megmutassák a világnak, hogy ők hova is tartoznak, hogyan álljanak a többiek hozzájuk. És már jön is a sok IQ szegény ostoba liba és farok, akik meglovagolják ezt a divathullámot, és hirtelen a divatbuzik, a naponta nyolcszor "öngyivel" probálkozó kis hülye lánykák ellepik a világot. És persze az un. emos zenekarok az ég világon nem tesznek semmit azért, hogy felrázzák ezeket, hiszen ők azok akik megveszik a lemezüket.

    A bajok itt vannak, nem a zenében. De a normálisabbja kinövi. Aki nem, az meg majd csak szaporitja a gyógyszeresen kezelt depressziósok, öngyilkosok, melegek, vagy otthontalan, vegetáló drogosok táborát.