Slinky Cyle#3531
Az emberek között azt játszom, hogy normális vagyok. Ha egyedül vagyok, önmagam vagyok, minden színjáték nélkül. Undorít ez az álszent lét.
De nem vehetem le soha a súlyos álarcot, nem lehetek önmagam, ha megtenném, az emberek megundorodnának tőlem, mint ahogy én magam is undorodom magamtól, teli vagyok soha nem múló sebekkel, fájdalommal, és ha el nem dugnám a normalitás mögé, félek megszűnne az a kevés szeretet és emberi kapcsolatom az életben amit így is komoly képmutatás árán sikerült kicsikarnom az élettől.
Nincs semmi értelme a létezésemnek. Mit csináljak?
Nem vagdalom magam, de nem akarok tovább élni.
Soha nem vagdostam magam, okosabb vagyok annál, hogy ilyen hülyeséget csináljak. Nem bírom a fájdalmat, inkább gyógyszerekkel csinálnám, békésen, fájdalom mentesen.
Gondolt itt már valaki arra hogy már elege van az életből.. ???
