#327
Felőlem akár macskák iránt is vonzódhat valaki, nem fogom sem megszólni, sem bajonettet mártani bele, egészen addig, amíg nem az ágyamban keféli a macskáját. A felvonulás viszont... hogyismondjamcsakönnek. A felvonulás egy "agresszívabb" formája az önmutogatásnak, amire - valljuk be, kurvára semmi szükség. Felvonulás nélkül is homokosok maradnak, és ha el akarják fogadtatni magukkal, jöjjenek oda, ha iskola/munkatársak, és mondják ezt: "Amúgy én meleg vagyok." És ezzel el van intézve! De ha rózsaszínban vonulgatnak, az már olyan horderejű behatolás az ember tudatába, hogy reakciót kell adnia rá. És mélységesen elítélem az erőszakot, de minél jobban pattognak, hogy "fogadjam el", annál jobban felbaszódik az agyam. Ami nem jelenti azt, hogy első seggrázásra ugrok, de ezzel a saját ügyüknek ártanak. Legyen már az a törvény, hogy férjünk meg egymás mellett!
Oké, hogy homokosok, éljék az életüket; de NE akadályozzák meg azt, hogy én is éljem az életemet azzal, hogy naponta a pofámba dörgölik ezt.
Emo?
Ahogy jól esik. Majd kinövik. Ha nem, az sem baj. Ha ők így érzik egyéniségnek magukat, vagy csak elfogadottnak, valahová tartozónak - tessék. Bár szívből és őszintén, én soha nem éreztem semmi ilyent, és szánalmas ugyan, de én tizennyolc éve "normális" vagyok, ettől függetlenül megértem őket. Pláne, hogy a normalitás és abnormalitás nem a hajviseletből derül ki, hanem húsz perc beszélgetésből.
Itt is ugyanaz a felállás: addig, amíg nem kezdenek az arcomba lihegni, hogy "fogaggyáelfogaggyáel", csináljon, amit akarjon - de engem hagyjon békén vele.
#327