dorinkaland#1743
nah bazd megxDtudok vmit......csak ne mondjamxDnah azt akartam,hoooogy......én nem értem.....vagyis értem az emokat....csak azt nem tudom,hogy mire jó ez nekik....néhányan(90%...ugye a divatemok)félre értik a stílust és azt hiszik,hogy arról szól az egész,hogy ha emo vagy akkor fel kell vágnod az ered...ha reggel fel kelsz és nem úgy áll a hajad akkor sírnod kell...és depressziósnak is kell lenned...illetve ha valamit nem kapsz meg akkor szintén sírnod kell...a hajadnak feltétlenül takarnia kell a szemed...jahj és még mondhatnám....csak hát ugye nem erről szól...az emok is boldogok,NEVETNEK tévhit,h állandóan bőgnek és szomorúak...ha nevetsz nem vagy emo...hülyeségpfffff.....nah a lényeg,hogy ezeknek az embereknek egy kiadós beszélgetésre van szükségük...én már csak tudom...emo voltam ha hiszitek...ha nemxD....de nem sokáig ugyanis az osztálytársaim és a körülöttem élő emberek a sírba kergettek...jobban mondva a depresszióba...napokig csak otthon ültem volna összekuporogva az ágyon,sírva,zenét hallgatva.....de nem így történt...bekötötték a netet....hazamentem suliból,megtanultam,ettem sötöbö...és beültem a net elé...anyámékkal szinte nem is beszéltem...dühös volta,csalódott,megpróbáltak kiközösíteni....szerencsére a barátaim mellettem voltakaztán persze éles cucchoz nyúltam...kés,körző...aztán minden nap...sírás és vágás...aztán nem bírtam tovább...anyám észre vette,hogy sírtam megkérezte hogy mi történt...és én nem bírtam tovább az volt talán a legmélyebb pont az életemben...megmutattam a kezem,elmeséltem mindent....és azóta rendbe jött az életem...nem érzem magam emonak...talán sőt biztos,hogy nem is voltam azazóta boldog vagyok:)))szal...tanácsolom az emoknak,hogy beszélgessenek a szüleikkel egy jót,addig míg nem a pszcihológusnál kötnek ki...én már majdnem ott voltam....és ekkor talán vége lesz ennek a divatnak is:)ráadásul nem vagyok anti:Dés most 1 jaúúú hír:DbekussolokxD
pfffff.....nah a lényeg,hogy ezeknek az embereknek egy kiadós beszélgetésre van szükségük...én már csak tudom...emo voltam ha hiszitek...ha nemxD....de nem sokáig ugyanis az osztálytársaim és a körülöttem élő emberek a sírba kergettek...jobban mondva a depresszióba...napokig csak otthon ültem volna összekuporogva az ágyon,sírva,zenét hallgatva.....de nem így történt...bekötötték a netet....hazamentem suliból,megtanultam,ettem sötöbö...és beültem a net elé...anyámékkal szinte nem is beszéltem...dühös volta,csalódott,megpróbáltak kiközösíteni....szerencsére a barátaim mellettem voltak
aztán persze éles cucchoz nyúltam...kés,körző...aztán minden nap...sírás és vágás...aztán nem bírtam tovább...anyám észre vette,hogy sírtam megkérezte hogy mi történt...és én nem bírtam tovább az volt talán a legmélyebb pont az életemben...megmutattam a kezem,elmeséltem mindent....és azóta rendbe jött az életem...nem érzem magam emonak...talán sőt biztos,hogy nem is voltam az
azóta boldog vagyok:)))szal...tanácsolom az emoknak,hogy beszélgessenek a szüleikkel egy jót,addig míg nem a pszcihológusnál kötnek ki...én már majdnem ott voltam....és ekkor talán vége lesz ennek a divatnak is:)ráadásul nem vagyok anti:Dés most 1 jaúúú hír:DbekussolokxD