Unalmas vs izgalmas életűek
-
JYeti #116 Szvsz felfogás és akarat kérdése a dolog. Ha te úgy fogod fel, hogy a te életed unalmas, mert nem történik veled semmi, bezzeg a többiekkel, hogy van nekik baráti körük stb, akkor ezt el is fogadod, és nem is nagyon akarsz kitörni ebből az egészből (próbálkozások lehetnek rá, de nem akaratteljesek).
Nem beszélni kell erről a dologról, mert ez rajtad múlik, túl egyszerű a válasz ahhoz, hogy megvitassuk, mint ahogy már azt többen is mondták : kell egy érdeklődési kör, valamilyen sport, póker, tanulmány, akármi, és máris ott a baráti kör, akikkel lehet menni állatkodni, inni, pókerezni stb. Nem azt mondom, hogy pl menj el falatmászni, és akkor az ottalálható 5-10 emberrel te életreszóló barátságot kötsz, hanem megismered őket, színesíted a látókörödet, elmész velük sörözgetni, ott megint megismerkedsz egy csomó emberrel, és így már tudsz rangsorolni, hogy kivel mennyire akarsz jóban lenni, elég nagy eséllyel kurvajó haverokat találhatsz.
Persze ehhez kell akarat is, hogy elszakadj attól, ahogy eddig élted az életed, könnyű feladni a dolgokat, úgy elkönyvelni, hogy á de ez nekem nem megy, születési adottság stb, ebben az esetben maradsz ott ahol vagy, az időd elmúlik, a többiekkel pedig beszélhetsz a témáról, ami semmit nem fog változtatni a helyzeten, csak azt a hitet táplálja benned.
Nekem is voltak sz@r időszakaim, amikor csak úgy éldegéltem és semmit nem csináltam (net), de mostmár azt mondom királyság, elmentem egyetemre, rengeteget sportolok (úszás, falmászás, kerázás, röplabda stb), pókerezem, versenyszinten csocsózom, barátnőzöm, a haverokkal lógok (szívós - nem szívós banda, szóval akadnak állat dolgok szép számmal), egyedül elmegyek tökismeretlen helyekre koncertekre (volt amikor stoppal jöttem haza :P) stbstbstb.
Nem mindenben olyan az életem, és én sem mindenben vagyok olyan, mint szeretném, de van bennem erő és elhatározás ahhoz, hogy változtassak a dolgokon.