• BlackRose
    #180
    "A TV-be betelefonálók döntő többsége a bankrablónak drukkolt a rendőrség ellenében mert a bankból elrabolt pénz nem az enyém? Emlékszel?"

    Képzeld el, hogy a bankban a pénz a tiéd, nem garantál érte az állam, hanem a bank (ugye mi jogon garantál az állam - más pénzén?) először is az emberek megválogatnák a bankot (csak olyan bankba tennék a pénzüket amely vagyonával garantálni tud), ugyanakkor a rendörséget nem ellenségnek éreznék, hanem "barátnak" pl. soha nem szurkolnak az emberek a túznek a tűzoltók ellen, mert valaki más háza ég. Mert a tűzóltókat hasznosnak látják, mert azok nem végzik az állam szabadságratörő munkáját mint a rendőrség. A mai intervencionalista rendszerben a bankok védve vannak az állam által (hallottál még csődbe ment bankról, mert én nem, pedig elég komolyan követem a pénzügyi világot), mind ez a védelem a dolgozó embereknek a számlájára megy jogtalanul (törvény és jog nem egyenlő). Az emberek a rendőrségben pedig álltalában ellenfelet látnak nem barátot, mert mindég félnek, hogy büntetve lesznek, de nem lopásért vagy gyilkolásért (mert az viszonylag kevesen csinálják), hanem olyan dolgokért amelyekért úgy érzik (természetesen és jogosan), hogy csinalhatnak, viszont a törvény tiltja nekik. Egy ilyen rendszerben nem csoda a rendörség ellen szurkolni, még akkor is, ha a rablót sem kedveled, mert a rabló pici és jelentéktelen de a rendőr az állam az nem.

    Az érdem nélküli gazdagodás nem a kapitalizmus, hanem az állam intervencionalizmusának, protekciós politikájának az eredménye... a bankok ezen a téren vezető szerepet játszanak. Nem beszélve, hogy a korrupció is a szabályzások miatt keletkezik. Pl. ha valamit amit fizikailag megtehetsz, de valami törvény vagy szabály tiltja, egy lehetőség, hogy korrupció útján át legyen hidalva. Ha szabadség lenne és nem tiltanák azt amit nincs joguk tiltani, akkor szabadon csinálhatnád, nem kellene valakinek a zsebébe tenni a pénzt, hogy elfordítsa a fejét...

    Az emberek... tudod én az embereket nem szoktam tömegnek nézni, hanem egyéneknek, és az egyének igen is óriási döntő többségben csak élni szeretnének és nem pedig mások életére, szabadságára törni, sajnálom, hogy te másképpen látod.