• Gaillard
    #53
    1. Meg fogsz lepődni, van autóm. Az egy más kérdés, hogy csak nagyon szükséges helyzetekben használom. Pld-ul a családban mindenki tömegközledéssel jár dolgozni, sőt a kirándulásokat is tömegközlekedéssel, sokszor vasúttal oldjuk meg. Az más kérdés, hogy egyátalán nem éri meg fenntartanom a gépjárművet. (mondjuk nem egy nagy kaliberű autóról van szó). Amikor a gyermekünk született, akkor vásároltam az autót.

    2. Ahogy látod a közlekedésnél visszafogom magam (kis emisszió).

    A hulladékot szelektíven gyűjtöm, amennyire lehet (lakótelep), nem szemetelek.

    A termékvásárlásnál odafigyelek olyan dolgokra, hogy a berendezés keveset fogyasszon (gazdaságosabb is), betétdíjas legyen, ne tartalmazzon felesleges kemikáliakat, stb.

    Odafigyelek arra, hogy túlzottan felesleges energiafogyasztást ne produkáljunk (megfelelő nyílászárók - mondjuk a lakótelepen ezzel eddig sokra nem megyek a többi ember miatt, engerigatakarékos izzók, berendezések, stb.).

    Nem "csinálok" nagy családot (1-2-3 gyerek bőven elég, 1-nél tartunk), mert a Föld eltartó képessége véges, főleg a jelenlegi emberi személet, magatartás, tevékenység miatt.

    3. Kiköltöznék én is szívesen a "ződbe", de ahhoz olyan mértékben kellene csalnom, amit nem tartok helyesnek.
    Ugyanis az élő munkát - a korrupt politikusok és az adót és járulékot elcsaló polgárok miatt - megölik. Becsületes munkából és munkabérből (munkaviszony) nem lehet egy hamar ingatlanra gyűjteni, főleg nem értékesebbre. Persze a csalásban érintett mindkét fél egymásra mutat, így sosincs vége ezen játszmának. A legborzasztóbb az, hogy minél több pénze van a polgároknak, annál többet csalnak.
    Pld-ul akkor lenne jogos a kormánynak reformról beszélnie, ha végre azokat az embereket (közalkalmazottak, tisztességes munkavállalók) támogatnák vagy csak hagynák élni, akik eddig is a többszörösét fizették v. fizetették ki velük, mint amit rájuk költöttek a közös büdzséből. Milyen szolidaritás alapú TB-ről beszélünk akkor, amikor egy munkavállaló után minden fillért "megtébéztetnek, adóztatnak", míg egy kvázi "kényszervállalkozó" (pld. EVA, EKHO) a jövedelméhez mérten (akár többszázezer, millió forint) a töredékét sem fizeti be a közösbe a "neki járó minimál TB alap" miatt. Ő választhat, egy rendes munkavállaló nem. Milyen költséget számolhat el egy munkavállaló, holott a "kényszervállalkozók" temérdektelen fiktiv ktg-et és saját magukra fordított kiadásokat számolnak el.
    A munkáltatóm által rámköltött összegből a következők levonása, be/megfizetése után (TB, SZJA, helyi adó, egyéb járulékok, hálapénz, illetékek, ÁFA, tandíj, stb.)jó ha 20-30% marad meg a saját rendelkezésre, megélhetésre.
    Persze "papíron" a becsületes emberek olyan "jól" keresnek, hogy minden támogatástól, kedvezménytől elesnek, viszont ezen pénzeket olyan emberek vehetik ki a közösből helyettük, akik a valóságban sokkal több jövedelemmel rendelkeznek vagy semmit sem tesznek a közösbe.
    Na messzire mentem, de gondolom kiváncsi lehetsz ezen eszmefuttatásomra is.