Piel#99
Remélem Kornan nem engem értettél félre amiért az evolúcióelméletben kételkedtem. Éppen úgy nem hiszek az Isteni teremtésben, vagy a más fajok által az élet csírájának terjesztésével. Vajon hol voltak az ősrobbanás pillanatában? Vagy akkor máshol jártak? Viszont valamikor nekik is létre kellett jönniük akkor amikor még nem volt semmi. Önmagában az anyagok halmazállapot változásai, a jelenlévő gázok elegyedéséből létrejövő "élet" sokkal valószínűbb. Viszont az élet a fennmaradásért a Földön pengeélen táncol, és egy hajszál választja el a megsemmisüléstől. Százezer évet túlélni már teljesítmény. Azt viszont már nem hiszem, hogy a földi élet mindenféle külső segítség nélkül fejlődött volna. Csak nézzük meg milyen törékenyek vagyunk! Tudom, hogy a természet próbálkozik, hiszen versenyeztet fajokat egymással, és nem mind éli túl a jelent. Elgondolkodott valaki azon, hogy miért pont az emberben alakult ki a gondolkodás, a tervezés, a tetteink következményeinek felmérése, és a lélek? Az állatok nagyrésze hasonló aggyal rendelkezik összetételében, mint az ember. Mégsem találunk hozzánk hasonló gondolkodó állatot. Persze vannak állatok amik bizonyos viselkedésformákat felvehetnek, igazodnak a természethez a túlélés reményében. Miért pont az ember gondolkodik? Miért pont az ember tudott kiemelkedni az állatok közül?