Ejj, te már nem csak azt nem tudod, más mit mond, már azt sem, magad mit. Ezt írtad:
"A robotoknál mi adjuk meg a célt, mivel mi hozzuk létre őket. Ha azt programozzuk beléjük, hogy minket szolgáljanak, akkor ezt fogják tenni. És nem fogják keresni a lehetőséget a programozásuk kijátszására, mert nincs rá semmi okuk."
Ez egy az egyben elavult nézet, és Asimov nevével fémjelezhető. (Akkoriban még csak ilyen Neumann-i ideákban gondolkodtak.)
Ami a biológiai lényeket illeti, az önfenntartás, és főleg a fajfenntartás csak áttételesen jelenik meg a cselekedeteikben. Nyilván azért dolgoznak végső soron, hogy megéljenek belőle, lakást tartsanak fenn, ahol többek között szexuális életet éljenek, és ennek csak igen ritkán célja a gyereknemzés (sokan egyátalán nem akarnak gyereket). DE: munka közben nem erre gondolnak a legkevésbé. Sőt, akár pillanatnyi örömérzet érdekében a saját életüket is veszélyeztetik, vagy egyenesen kisebb-nagyobb lépésekben fel is áldozzák. Tehát, szétválig a biológiai cél a személyes céloktól. Ezt szüli az egyéni kezdeményezőkészség, ami nélkül viszont nem lennénk igazán intelligensek. A tanulékony, biológiai idegrendszer módjára működő MI-vel ugyanez lehet majd a helyzet.