Munkas#127
Kicsit pontosítanám a korábban elhangzottakat. Szóval a sugárzás hatását két módon szokták ilyen célra „kihasználni”.
Az egyik az itt megismert optimálisan megválasztott és a szervezetbe juttatott radionuklid. A tiszta alfa sugárzók azért kedveltek, mert nem lehet őket kimérni (ill. csak mintavétel és alapos minta előkészítést követően), ételbe italba csempészik, ill. gyakran a sóhoz keverik hozzá, mert így együtt is ehetnek az ügynökök az áldozattal. A mennyiség lényeges. Jól megválasztva, nagy része lebomlik (fizikai bomlással és biológiai kiválasztással) mire a „célszemély” megbetegszik. Ezért szerintem is túllőttek a mennyiséggel a célon. Po-210-ből már néhány MBq is halálos, amit valószínűleg több részletben kapott meg. Nem nagy mennyiség, a tömege gyakorlatilag elhanyagolható, olyan kicsire és könnyűre csinálják amennyire akarják, csak a kezelhetősége szab határt. Könnyen átvihető az ellenőrzéseken (nincs mérhető sugárzása). A természetben is előfordul, így hosszabb idő után még nehezebb kimutatni. Az előállítása meg egyik radioizotópnak sem egyszerű, de nem nehezebb beszerezni őket, mint a több keresztes mérgeket. És csak a szervezetbe jutva mérgező, így a célszemélyen kívül nem lesznek áldozatok.
A másik módszer a külső besugárzás. Ezt az a sugárkapuk elterjedése miatt (repülőterek, határátkelők stb.) már régen nem sugárforrással szokták csinálni. Persze a kémkedés „hőskorában” még szereltek be Cs-137, Co-60 és egyéb forrásokat székbe, ágyba stb., de ez nagyon körülményes és kétélű fegyver volt, így gyakran a végrehajtók és kívülállók is kaptak nagy dózisokat. Ezért inkább Röntgen csöveket használtak. Ezek is elég kicsik, könnyen szállíthatók, kikapcsolva észrevehetetlenek, és jóval könnyebb a beszerzésük. Továbbá utólag kimutathatatlan az áldozaton, hogy így járt. A technika rendszerint az volt, hogy pl. egy szállodában kivesznek az áldozat két oldalán egy-egy szobát (mellette, vagy alatta és felette), és átvilágították pár óráig. A két szoba csak a sugárvédelem miatt kell, nehogy véletlenül külsősök is kárt szenvedjenek.
Állítólag egyes magas beosztású pártfunkcionáriusnak, politikusnak a várószobájukba is be volt építve néhány ilyen készülék, és elég volt fél-egy órát várni a bebocsátásra, és utána általában hónapok teltek el míg az áldozat meghat, és akkor már nem lehetett mihez kapcsolni a halálát. De manapság már ez a módszer könnyen kivédhető vált (50-100 eFt-ért profi könnyen viselhető pl. karórába szerelt dózisteljesítmény mérőket lehet kapni).